Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Budó Jusztin: Az első kulturtörekvések Budán a visszafoglalás után 220-241

236 BUDÓ JUSZTIN tagjai, 1755 körül már 40-en. A rendi tagok létszáma ekkor volt a legnagyobb, ! Katonai körökben jóformán a visszafoglalás óta állandó volt az a felfogás, hogy a vár szűk volta miatt nem alkalmas sem nagyszámú tanulór ifjúság elhelyezésére sem általában nagyobb arányú terjeszkedésre. Egy elég korai, 1687 május 2-i császári rendelet azt is pontosan megállapította, hogy a szoros értelemben vett lelkipásztorokon kívül mely szerzetesrendek bocsáthatók fel a várba ; itt is benne van az indokolásban az, hogy a vár kicsi. (Zum änderten sollen in die Oberstatt und Vestung neben denen Geistlichen, welche die Pfarr zu versorgen haben, nur die P P Societatis, Franciscaner und Carmeliter ohne grossen eingriffen — weil die Vestung klein — admittiret werden. Acta. Jes. Bud. fasc. 16. nr. 25.) Erre az eléggé hangoztatott katonai álláspontra vezethető vissza az is, hogy Széchenyi György érsek Pozsonyban 1692 január 22-én kelt végrendeletében az általa korábban alapított tanintézetek helyét illetően eltért az öt évvel előbb kelt (1687 március 19.) három alapítólevéltől. Amíg ugyanis ezekben szigorúan ragaszkodik Budához és csak ennek esetleges török visszafoglalása esetére tesz engedményt az intézetek (akadémiai kollégium, szeminárium és konviktus) elhelyezésénél, addig végrendeletében mindháromnál különr külön kiemeli, hogy ez meg ez az intézet Budán lesz vagy másutt, ahol alkalmasabbnak fog látszani. (Budae érit, vei alibi, ubi commodius videbitun Acta Jes. Bud. fasc. 15. nr. 26.) Erre a körülményre lehetett tekintettel KoUonics bíboros is, mikor 1702 elején megnyugtatta a jezsuita atyákat, hogy nem sértik meg alapító elődjének szándékát, ha a budai kollégium javára tett alapítványt megosztják és egyik részét a budai, másik részét pedig a Pesten emelendő rendházra és iskolákra fordítják. A jezsuiták, akik pasztorációs munkára kezdettől fogva gyakran át-átjártak Pestre s akik Széchenyi érsek 1687 június 29-i felhatalmazása alapján ott már jogosítva voltak lelki vezetésre (earn directionem in spiritualibus committimus iisdem), kész örömmel ragadták meg az alkalmat. A mai Galamb-utcában vett telken már 1702 július 22-én elkezdik a rezidencia építését, (Pestini coepit pro residentia aedificium) hozzájárulva az építkezéshez a rend provinciálisa 500 forinttal, Dwornikovich Mihály váci püspök ezerrel, továbbá Kollonics kardinális a többivel, ami még szükséges. Bzért a jezsuiták őt méltán a Budai Kollégium második alapítójának nevezték. (Secundum merito Budensis huius Colegii fundatorem appeílamus.) 1703-ban a pesti rendház és iskolák számára rendelt épületet felerészben a kellő magasságra emelték és tetővel is ellátták. (Fabrica scholarum Pestini media sui parte ad justam altitudinem erect a est, tectoque munita.) A pesti rezidenciának nem volt külön fundációja, hanem egészen a budai kollégium jövedelmeiből kellett fenntartani. Kollonics azzal próbált rajtuk segíteni, hogy 1702 november 21-én rájuk bízta a pesti plébánia vezetését is, miután 1695 november 19-én Bécsben kelt oklevelével a budai plébániában már megerősítette őket. Kz intézkedésének közvetlen célja ugyan az volt, hogy a jezsuita atyák mindjárt, még a szükséges építkezés elkezdése előtt, Pesten lakhassanak. (Ut etiam nunc statim habitare possent nostri Pestini.) Bár Kollonics a pesti rendház részére biztosította a bordézsmát, a jezsuiták Pesten nem voltak szeren-