Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Budó Jusztin: Az első kulturtörekvések Budán a visszafoglalás után 220-241

AZ JSCSÓ' KUI/TÚRTÖRBKVÉSEK BUDÁN A VISSZAFOGLALÁS UTÁN 237 esések, Itt nem akadt jótevőjük és csak elemi iskolát tudtak állítani. Pedig itt szerettek volna egyéb iskolákat is létesíteni, mert tudták, hogy máskülönben más szerzetesek fogják azokat felállítani, ami budai iskoláiknak nem csekély megzavarásával fog járni. (Ad non modicam scholarum Budensium turbationem.) A pesti rezidencia vezetője konfliktusba keveredett a város egyik vezető emberével, a bordézsma ügyében pedig az «egyházi főhatósággal, amiért Kollonics utóda az esztergomi.érseki székben, Keresztély Ágost szász herceg 1710 augusztus 25-én megfosztotta őket a pesti plébániától. Ez év november 17-én végleg elköltöztek Pestről. (17. Novembris cessimus.) A befejezetlen szerény rezidencia éveken át lakatlanul maradt. Végre 1718-ban 4000 forintért eladták, mert sokat költöttek rá, anélkül, hogy valami hasznuk lett volna belőle (expensae in illám factae sint, nullo inde fructu percepto) és nem akarták, hogy még nagyobb kár érje őket innen. A 4000 forintot a budai épület kiegészítésére s az ottani lakások kényelmesebbé tételére fordították. Budán még egy fontos építkezésük volt a jezsuitáknak. Kollonics bíbornok, magáévá téve a Consilium Bellicum álláspontját a Széchenyi érsek alapította jezsuita akadémia elhelyezését illetően, azt Pestre szerette volna áthelyezni. Ő azt remélte, hogy a pesti iskoláknak is akad Széchenyi Györgyhöz hasonló mecénásuk. Ez azonban nem következett be, sőt pesti lelkipásztori megbízatásuknak is 8 év múlva hirtelen vége szakadt. Az iskolák kezdettől fogva, 1715-től kezdve pedig a teljes alsó- és felsőiskolák a kollégium épületében voltak elhelyezve (Reliquae, t. i, scholae, omnes, uti et severiorum disciplinarum publici actus, inter septa collegii habebantur hactenus). Ámde ezek tanulóinak, illetve hallgatóinak száma ugyancsak ettől az évtől kezdve rohamosan emelkedett. Ez a szűkös helyzet késztette a jezsuitákat arra, hogy a kollégiummal szembenfekvő telkükön, a mai új pénzügyminisztérium helyén, ahol már régebben három osztályuk egy földszintes házban működött, (trés siquidem duntaxat scholae extra) az akadémia számára megfelelő épületet emeljenek. Régi vágyuk végre 1747-ben beteljesedett. Nem egészen 8 hónap alatt épült fel a hatalmas egyemeletes akadémiaépület, amelyet már régóta igen-igen nélkülöztek. (Athenaeum jam pridem, perquam necessarium, hactenus tarnen nequidquam desideratum.) Ha tekintetbe vesszük, hogy nem csupán az iskolák nyertek elhelyezést a kollégiumban, hanem ott tartották a nyilvános színielőadásokat és rendesen nagy közönség előtt az iskolai ünnepélyeket és főiskolai vitatkozásokat is és ha ehhez hozzávesszük még azt, hogy erre a célra nem volt sem dísz-, sem színháztermük, (nulla ad haec aula Academica, Theatrum nullum) akkor nagyon érthető a jezsuita atyák fellélekzése, hogy a kollégium megszabadult az iskolák hosszú és igen kényelmetlen szolgaságától. (Collegium a diuturna et permolesta scholarum Servitute plene vindicatum.) Az egyemeletes épület, mely egy láb híján 28 öl hosszú és 10 öl széles volt, csaknem tízezer rénes forintba került (stetit fabrica tota florenis renensibus prope decies mille) s 10 tantermen (3 régi és 7 új) kívül volt benne még 2 lépcső, akadémiai börtön s egy hatalmas, 16 öl és 2 láb hosszú, egy láb híján 9 öl széles és 4 ölés 1 láb magas terem, melynek nézőtéri része volt az aula, színpadi része pedig a theatrum. (V. ö. Szalay, i. h. 43. 1.) A tantermekhez és az aulához a főlépcső vezetett, a theatrumhoz egy