Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Horváth Henrik: Hódoltság és felszabadítás a művészettörténelemben 198-219
HÓDOI/TSÁG ÉS FELSZABADÍTÁS A MŰVÉSZETTÖRTÉNELEMBEN 2Ö5 döntést, vájjon ezek az oszlopsorok keleti izlés szerint patkó- vagy szamárHát alakú ívlezárással bírnak-e, vagy pedig nyugati renaissance stílusban tartott kollonádokról van-e szó. Eltérően a mecset- és erődarchitektúrától, a fürdőépületek első pillantásra teljesen a török szokásokban, a keleti életformákban látszanak gyökeredzni. Ezek a fürdőházak, melyek közül Marsigli kilencet sorol fel és három, majdnem teljes egészében, de «mindenesetre legfontosabb alkatrészeiben még manapság is fennáll (Rudas-fürdő, Császár-fürdő, Király-fürdő), nem helyreigazított és kibővített középkori vagy renaissance épületek, hanem egytől-egyig eredeti török fogalmazások. Sőt egy modern kutató nyomós okokból úgy véli, 28 ) hogy a fürdők az egyetlen kőépületek, melyek hivatva lennének arra, hogy a tipikusan török építészeti szándékokról, térkoncepciókról pontosabb fogalmat nyújtsanak. Elgondolásukban tisztán célszerű és tárgyias architektúrák. Kialakításukba belejátszanak ugyan bizánci megihletések, sőt arab és perzsa hatások is, melyek azonban a maguk részéről is antik életszokásokra és műformákra utalnak. Legszemléltetőbben igazolja ezt az Eski-Kaplidsa fürdő Brusszában, mely egyenesen bizánci fürdő alapfalaira épült. 29 ) A budai fürdők, akárcsak a brusszai, a török fürdőarchitektúrának egy egészen határozott formáját, a gyógyfürdő típusát képviselik. Mint tisztító eszköz, a közös fürdőmedence a kizárólagosan a vízsugarakat, zuhanyokat kedvelő törökök szemében nem is számított, ezt csak gyógykezelési szándékból és csakis már megfürdött, illetve tisztított állapotban használták. A török fürdőépítészetben is, úgy látszik, megint csak Szinan mester működése jelent fontos mérföldkövet. Kari Klinghardt 30 ) ugyanis az ő nevével hozza kapcsolatba az 1523-ban épült Mustafa-basa-fürdőt a kisázsiai Gelse-ben. Az ehhez hasonló fürdők kiképzése, mely már a felhozott brusszai épülettípussal is rokon, mintául szolgálhatott a leggazdagabban tagolt budai fürdőnek is, a Rudasnak. Központi medencéje oktogon-alakú téregység, nyolc sarokoszloppal, melyek azonban befelé, a medence széléig előre vannak tolva, úgyhogy az oszlopnyolcszög és a lezáró falak közé beleékelődik a változatos nézeteket és festői átmetszéseket nyújtó körüljáratos csarnok. Az így előállott festői hatást még erősen fokozzák a kupolába beleillesztett, kívül mindig kerek vagy félgömb alakú, tarka, átlagosan 20 cm. átméretű üvegszemek, melyek fénycsatornája belül mindig nyitott. Visszatér itt is a fejlett iszlámita építészetnek egyik legjellegzetesebb dísze, a cseppkő (sztalaktit)- vagy lépsejtrendszer. Ennek is, a közhiedelemtől eltérően, elsősorban ornamentális és nem szerkezeti jelentősége van, hiszen kivált kőszegény vidékeken elég gyakran csak fából van faragva, vagy gipszből készült. Nem is a sztalaktitszerűen lecsüngő csapokon van a főhangsúly, a díszítő-rendszer döntő ismérveit az egymás felett gyámkőszerűen előugró fülkék vagy sejtek határozzák meg. Az ilyen kupoladíszek, boltozási rendszerek és sarokmegoldások fokozottabb szín- és vonalgazdagságot, változatos hatású fény- és árnyékjátékot eredményeznek, mely még az aránylag szerény budai fürdőcsarnokokban is meglepő térélményeket ád. Az idegen és török elemeknek történetileg szinte ellenőrizhetetlen vegyülékéből született építészet keretül szolgált a szemlélődő török fürdőéletnek, melyben ősázsiai szokások és a klasszikus ókor hagyományai
