Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Asztalos Miklós: A magyarság Buda visszafoglalásában vitt szerepének jelentősége 162-182

A MAGYARSÁG BUDA VISSZAFOGLALÁSÁBAN VITT SZEREPÉNEK JELENTŐSÉGE 173 többsége rászakadt. Érthető tehát, ka a nép nyomasztó anyagi helyzete is hozzájárult ahhoz, hogy a magyarországi csonknak népe csak bizonyos fizikai korlátok közt tudott résztvenni az 1686-os hadjáratban. És nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a dolgok irányítását kézben tartó bécsi kormányzatnak nem is volt célja, hogy a magyarságnak a hadjáratokban oly szerep jusson, amely az abban való részvétel mértékét különösebben kidomborítja. Bécsben úgyis azon az állásponton voltak az udvar publicistái, hogy Magyarország a felkelések következtében elvesztette szabadságát. Utóbb úgy vélték, hogy Magyarországot Iyipót a fegyver jogán, »jure belli« kormányozhatja, minden alkotmányos gátlás nélkül, tekintettel arra, hogy az országot hódítással szerezte vissza. Ebben a bécsi légkörben, amelyet a magyarsággal szemben való bizalmatlanság mérgezett s amelyet az abszolutizmus újabb bevezetésének megalapozási vágya fűtött, nem igyekeztek módot nyújtani ahhoz, hogy a magyarság zárt egységként s önállósága kétségtelen látszatával vegyen részt Buda visszafoglalásában s általában az egész felszabadító folyamatban. Látjuk tehát, hogy a magyarság egész az 1684-ben megindult felszabadító háborúig évszázadokon át hozott kiszámíthatatlan tömegű verés anyagi áldozatot az ausztriai tartományoknak és a Németbirodalomnak biztonságáért s ennek ellenértékéül komoly fegyveres és anyagi támogatást — utóbbit enyhébb mértékben — a törökkel vívott élethalálharcában csak akkor kapott, amikor a birodalom súlypontja Bécsre és keletre csúszott át s amikor a török előtörés már a birodalmi központtá lett Bécset veszélyeztette. A magyarságnak a németségért hozott áldozatával még akkor sem volna tehát arányba hozható a németségnek érte 1686-ban hozott áldozata, ha a magyarság a felszabadításban s Buda visszavívásában sem anyagi, sem véráldozatot nem hozott volna. Iyátjuk azt is, hogy a magyarságot több külső, fizikai körülmény gátolta abban, hogy Buda és országa visszavívásában teljes erejét kifejtse : területi megosztottsága, nemzeti hadsereg hiánya, a magyarországi és bécsi politikai helyzet s végül az ország népének anyagi túlterhelése. Lássuk most már, hogy ezen külső körülmények ellenére is mily mértékben vette ki a magyarság a maga részét Buda felszabadításánál az anyagi és véráldozatból s hogy ez miként aránylik az idegenek által ugyanitt hozott hasonló áldozathoz. Mert csak ezek után tudjuk helyesen értékelni a magyarság részvételének jelentőségét. Tanulmányunknak értékelő és összefoglaló természeténél fogva a következőkben sem kívánunk részletes, adatszerű felsorolásokkal szolgálni, mert azokat a nagyközönség a Buda visszafoglalásával foglalkozó elég gazdag irodalomban megtalálja, a szakközönség pedig úgyis ismeri. Tanulmányunkban épp az ismert adatok rendezéséből levonható elvi megállapításokat kívánjuk rendszerbe foglalni. Egy-egy hadjárat sikere igen nagy mértékben függ annak anyagi előkészítettségétől, megalapozottságától. A Buda visszafoglalását eredményező hadjárat sikerének alapfeltétele szintén anyagi természetű volt. A császári seregeknek — mint Károlyi helyesen mondja — öröklött nyavalyája volt az éhezés és nélkülözés. Márpedig éhező és nélkülöző seregtől nem lehet katonai sikereket remélni.