Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101
A TÖRÖK BUDA A KERESZTÉNY NYUGAT KÖZVÉLEMÉNYÉBEN 79 E reménységekre elég ok is volt. A császári hadserég 60.000 emberből állott és a katonák a kivívott győzelmek feletti örömükben újabb bátorságot éreztek a tettekhez. A töröknek viszont a kudarcok után nem volt kedve szembeállni a keresztényekkel. Az időjárás is jóidéig kedvező volt ahhoz;, hogy az ostromot folytathassák és viszont a törököt is megfigyelhették volna, ha az ostromlott Budára fölmentő sereget akart volna küldeni. Gonzales császári mérnök ajánlkozott is, hogy rendkívüli erejű bombáival tönkrelövi a várost és így az ostromlottak nem tarthatják sokáig magukat: vagy elmenekülnek, vagy megadj ák magukat. E szerencsés körülmények miatt Rómában azt várták, hogy Magyarországról nemsokára befut a kurír a rég várt hírrel, hogy a keresztények bevették Buda várát s a török mecseteket ismét katolikus templomokká lehet felszentelni. E reménységek azonban ismét nem váltak valóra. Rómának csakhamar tudomására hozták, hogy a császári seregben sok a megbetegedés, a kedvező időjárás gyorsan megváltozott és így nem volna észszerű egy oly veszedelmes vállalkozásba fogni, amelynek eredményét a rövid idő miatt sem lehet előre látni. Ezekre a magyarázatokra a Szentszéknek meg kellett nyugodni s előkészülni arra, hogy a következő hadjáratra honnan szerzi meg a szükséges segélypénzeket, hogy azokat Buonvisi bíboros útján a hadseregnek juttassa. Úgylátszik a Szentatya nem találja meg kedélye nyugalmát mindaddig, amíg a töröktől Buda várát vissza nem szerzi. A Szentatyának az utókor megbecsülése és nagy dicsőség jutna osztályrészül, ha a keresztény hatalmak között az ő közbenjárására megkötött nagyszövetség az ő pénzáldozatai folytán oly eredményeket mutatna fel, hogy visszafoglalhatnák Magyarország hatalmas fővárosát. Ez a legkívánatosabb és a legdicsőbb dolog volna, fejezi be az író elmélkedését. Buda visszafoglalásának első sikertelen kísérlete nagy nádi kritikai irodalmat keltett életre. Az egykorú hadtörténeti nyomtatványok mindegyike nagy terjedelemben foglalkozik a vállalkozás sikertelenségének okaival. A kor íróinak és stratégáinak véleményét talán legjobban PaulConrad Balth. Han »Alt und Neu Pannónia« 215 ) c. 1686-ban megjelent műve foglalja össze. Han abból indul ki, hogy miként egy szerencsés lefolyású háborúban mindenki részes akar lenni a dicsőségben és mindenki magának akarja tulajdonítani benne a vezető szerepet, úgy Budavár szerencsétlen ostrománál senki sem akarta a felelősséget vállalni. Az a néhány tábornok, akit megvádoltak, hogy egymásközötti viszalykodással és a fővezérlettel szemben tanúsított engedetlenséggel növelte a bajokat, annyira tisztázta magát a császár előtt, hogy mindenki kénytelen volt elhallgatni. A szerencsétlen ostrom tárgyilagos mérlegét a következőkben ismerteti : 1. A császári sereg még nem mestere a harctérnek és már késő nyár volt, mikor Budát megtámadta. 2. A Franciaország részéről fenyegető veszedelem miatt a bajorok, a frankok és svábok nem tudtak idejében a vár alá vonulni s ezért a három helyen megosztott császári hadsereg nem volt elég erős Buda megvételére. 3. A muníciót és élelmet a Budától 32 magyar mérföldre fekvő Bécsből kellett szállítani igen erős kíséret mellett, a jókarban tartott Thököly-erődök, nevezetesen Újvár, Eger és Székesfehérvár felől fenyegető támadások veszélye miatt. Ez okozta, hogy munícióban és élelemben néha
