Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101

80 KEIyÉNYr B. OTTÓ hiány állott be. 4. Mind a magasrangú, mind pedig az alacsonyabbrendű katonák sokat szenvedtek a magyarországi hőségtől, a nedves levegőtől és az egészségtelen boroktól (!) kapott betegségtől, ami súlyos akadályokat jelentett az ostrom szempontjából. 5. Nagy baj volt, hogy a császári hadsereg nem rendelkezett elég aknamesterrel, a meglevők sem voltak mindig megbízhatók, egy részük pedig átszökött az ellenséghez. A védelem szempontjából pedig a következő nehézségek hiúsították meg az ostromot : 1. A város ;

nagysága, régi és vastag falai. 2. Az erős megszálló katonaság, akik között oly kiváló lövészek akadtak, hogy a keresztény sereg futóárkaiban nem is mert mutatkozni. 3. A török parancsnok jó ötlete, hogy a tűzvész megakadályozására a házak fedelét lehordatta és az épületeket homokzsákokkal fedette be. 4. A lakosságnak a végletekig való védekezése, csak hogy megtarthassa tulajdonát és vallási szabadságát. Ilyen segítsége volt az ostromlottaknak a korán beállott kemény tél is, amely az ostromot lehetetlenné tette. Azokra az erkölcsi defektusokra, amelyek az ostrom folyamán annyira elharapóztak, hogy a császári sereg teljes züllésben oszlott szét, az egykorú források közül érthető okokból csak kevés tér ki. De azért, mint •majd látjuk, erre is van példa. Csak Marco D'Avianonak, a sereg apostoli misszionáriusának volt bátorsága a császárhoz írt leveleiben a bajok főforrására rámutatni, sajnos, az általános erkölcsi romlás közepette egyelőre nem sok sikerrel. Meg kell említenünk még, hogy a szerencsétlen 1684. évi hadjárat írói miként vélekednek a franciák magatartásáról, amelynek szintén része volt a szerencsétlen hadjárat előzményeiben. A már idézett »Rom bereue dein Geld nicht« c. munkának XXI. fejezete a francia politika célját így foglalja össze : Az állambölcsek megzavarodva néztek és egymással ellenkező okokat tulajdonítottak Franciaországnak a török háborúkban tanúsított különféle mesterkedései magyarázatául. Nem tudják megérteni a cselszövények okát és célját, csak azt látják az elfogott levelekből, hogy a franciák pénzzel és más segéllyel sietnek a magyar lázadó tömegek segítségére és követeik útján iparkodnak megbontani azt a szövetséget, amelyet a kereszténység ősi ellensége ellen a császár a lengyel királlyal kötött. Látják, hogy különféle államcsínyekkel akarják a lengyel király figyelmét a kereszténység szent ügyéről elterelni, hogy Ausztria magárahagyatva minél gyengébben álljon szembe az ősi ellenséggel. A vélemények eltérnek egymástól, de alig hihető, hogy mindez a magyarországi lázadók iránti rokonszenvből történt, hiszen Franciaország maga is szenvedélyesen üldözi a hitetleneket és sok ezer embert űzött ki ezen a címen tartományaiból. Viszont az ottoman birodalom iránt érzett barátságból sem történhetett ez, mert nem gondolható, hogy oly nagy államfő, akit a legkeresztenyebb uralkodónak neveznek, elősegítse a törökök keresztényüldözését és vérengzését. De a francia magatartásnak tulajdonképeni céljára még sem nehéz rámutatni. Franciaország akciói főként oda irányulnak, hogy Ausztriát és annak államfőjét egy veszedelmes háborúba kergessék, egyrészt a törökök, másrészt a lázadó magyarok ellen. Ebben a háborúban Ausztria elerőtlenedve, erődítményeit és tartományait elvesztené, önmagában a német fejedelmeknél sem találhatna segítséget. így a török Bécset magáévá tehetné és elárasztaná a római birodalom többi tartományait is. A német fejedelem-