Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Gárdonyi Albert: Buda középkori helyrajza 59-86
BUDA KÖZÉPKORI HEGYRAJZA 69 nak, amint ez a Mária Magdolna egyház alapításától kezdve szokásos volt (a sua fundacione et construccione plebano de maiori ecclesia solverit et dederit usque modo). Ugyanazon időszakból való. másik keltezetlen oklevél tanúsága szerint viszont a Mária Magdolna egyház alapításától kezdve önállósággal is bírt, mert plébánosát a hívek szabadon választhatták. Albert budavári plébános ugyanis azzal kapcsolatosan, hogy egyik káplánja lett a Mária Magdolna egyház plébánosa, biztosította a magyar híveket, hogy plébánosukat szabadon választhatják (iidem cives Hungari, quemcunque voluerint, alium plebanum eligere iuxta libitum seu voluntatem liberam habeant facultatem), mert e tekintetben egyházuk mindenkor független volt (libera semper fuerit et exempta). Ebből az oklevélből arra lehet következtetni, hogy a Mária Magdolna egyház területileg nem volt még elkülönítve a Boldogasszony-egyháztól, hanem a budai várban lakó magyarok — lakhelyre való tekintet nélkül — mindnyájan ide tartoztak. A nevezett oklevél azért is nagyjelentőségű még, mert amellett tesz tanúságot, hogy a tatárjárás után keletkezett új városban kezdettől fogva nagy számban laktak magyarok. A két plébánia közötti jogviszony szabályozására vonatkozott VI. Kelemen pápa 1352. július 31-én kelt bullája, mely Hermann budavári plébános kérésére megerősítette azon egyességet, amelyet Benedek esztergomi érsek előtt (1274—76) kötött Keresztély budavári plébános a budaváraljai lakossággal (homines et hospites de suburbio Budensi) az általuk alapított Mária Magdolna- és Péter vértanú-egyházak (super beaté Marie Magdalene et ecclesie beati Petri martiris capellis) ügyében. (Monumenta eppatus Vesprimiensis II. k. 383. 1.) Keresztély budavári plébános neve a Margit királyleány szenttéavatása ügyében 1276. augusztus 9-én tartott tanúkihallgatás jegyzőkönyvében is (Monumenta eppatus Vesprimiensis I. k. 302. 1.) előfordul, a hivatkozott egyesség tehát ebben az időben keletkezhetett. Alig hihető azonban, hogy a budaváraljai Péter vértanú egyház is fennállott volna már 1276-ban s arra kell gondolnunk, hogy ez csupán a Hermann budavári plébános bemondása alapján kerülhetett a pápai bullába. Lodomér esztergomi érsek másik kelet nélküli oklevelében Benedek és Fülöp esztergomi érsekeknek ugyanezen ügyben kiadott okleveleire történik hivatkozás (Monumenta ecclesiae vStrigoniensis II. k. 431. 1.) s minthogy Fülöp 1262-től 1272-ig volt esztergomi érsek, előtte (1254—1261) és utána pedig szintén Benedek (1274—-1276) ült az esztergomi érseki széken, nem lehet tudni, hogy mikor keletkeztek ezek az egyességek, illetőleg mióta állanak fenn a szóbanforgó plébániák. A XIV. század végére annyira megerősödött a Mária Magdolna egyház, hogy önállósítása érdekében lépéseket tehetett. 1390. december 1-én kelt az a közjegyzői oklevél, mely a Boldogasszony és Mária Magdolna egyházak közötti jogvitáról szól s a mely szerint a Mária Magdolna-egyház plébánosa, Gergely, panaszt emelt a Boldogasszony-egyház plébánosa ellen azért, mert ámbár a Mária Magdolna-egyház pontos határokkal körülírt plébánia, (licet ecclesia beaté Marie Magdalene parochialis existât metas certas habens), a Boldogasszony egyház plébánosa, Miklós annak területén is gyakorolja és gyakoroltatja a plébánosi jogokat s ez által megkárosítja.
