Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Gárdonyi Albert: Buda középkori helyrajza 59-86

BUDA KÖZÉPKORI HEGYRAJZA 63 király 1355. április 22-iki oklevelével ért véget a jogvita, amikor is az apácák kifejezetten lemondottak minden jogigényükről (renunciassent omni jtiri) s Hermann budavári plébános kárpótlásul felhévízi fürdőjét engedte át nekik. A budavári plébániatemplom karbantartására a kegyúri jogot gyakorló városi polgárság nem fordított kellő gondot s az idők folyamán megrongálódott. Bizonyítja ezt a budavárosi tanácsnak 1443. áprilisában a bécsi városi tanácshoz intézett levele, amelyben felhatalmazást kért arra, hogy megbízottja Hulber Lukács bécsi kereskedő számukra ott deszkát, gerendát és téglát vásárolhasson (ligna pro reformacione eiusdem ecclesie nostre, ac asseres et tegulas in medio vestri disponere valeat et comparare nobisque transmittere) a budavári plébániatemplom céljaira, amely az idők folyamán erősen megrongálódott (ecclesia beaté Marie virginis nostra parochialis patitur in edificiis et tectura defectum valde magnum). Ezt az adatot nagyfontosságúnak tartjuk a templom építéstörténete szempontjából, mert ebből arra kell következtetnünk, hogy a XIII. század folyamán épült templom átépítése csupán 1443 után indulhatott meg s az átépítés folyományaként kapcsolódott be utóbb Mátyás király is a templomépítésbe. Nem fogadhatjuk el tehát Némethy Lajosnak azon megállapítását (A budapestvári főtemplom története 30. 1.), hogy a templomnak nagy része I. Lajos és Zsigmond királyok uralkodása alatt épült, mert ez esetben 1443-ban alig mondhatták volna a templomot annyira megrongáltnak, hogy újjáépítésre szorult. Ebből is láthatjuk, hogy a műtörténeti megállapítások egymagukban soha nem nyújthatnak biztos támpontokat, okleveles adatok nélkül ilyen kérdésekben nem szabad dönteni. A templomépítés befejezésére vall V. László királynak 1457. március 23-án III. Callixtus pápához intézett azon kérése, hogy engedje meg a budavári Mária egyház plébániájának társaskáptalanná leendő átalakítását (ipsam parochialem rectorie in eadem in collegiatam ecclesiam erigi summopere cupit) s a társaskáptalan kanonokjainak és prépostjának ellátására egyesítse vele a megszüntetendő bátaszéki bencés apátságot. A pápa hajlandó volt az uralkodó kívánságának teljesítésére s a szükséges intézkedések foganatosítására magyarországi követének adott felhatalmazást (Theiner: Vetera monumenta II. k. 284. 1., Monumenta eppatus Vesprimiensis III. k. 149—51.11.). Valószínűnek látszik, hogy a pápai bullát V. László király Tamás »decretorum doctor« s vasvári kanonok érdekében eszközölhette ki, mert a nevezett 1457. március 30-án kelt kötelezvényében kijelentette, hogy az egyesítés végrehajtása esetén hajlandó az apátság első évi jövedelmét a pápai kincstárba befizetni. (Monumenta eppatus Vesprimiensis III. k. 151.1.). E törekvések azonban nem valósultak meg, a budavári plébániából soha sem lett társaskáptalan s a bátaszéki bencés apátság sem szűnt meg, aminek az lehetett az oka, hogy V. László király 1457. november 23-án meghalt, a pápai udvarnak nem állott érdekében az uralkodó óhajtásának a teljesítése. A budavári plébánosok sorában a XV. század folyamán sok kiváló férfit találunk, kik előkelő közéleti szerepet töltöttek be. Ilyen volt elsősorban Zsigmond király kiváló diplomatája, a csehországi származású Uski János, ki 1398. október 13-án azon kegyet kapta IX. Bonifác pápától (rector