Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Révhelyi Elemér: Kelenföld (Tabán) helye és neve 34-58
KEEENFÖED (TABÁN) HEI,YE ÉS NEVE 45 több irányban indulhattak a dunántúli terület meghódítására. Ennek a lankás völgyterületnek átkelési pontját azonban a rajta keresztülfolyó árok (melyet később Szent Pál-, majd Ördögároknak neveztek,) egykor szélesen elterpeszkedő dunai torkolata határozta meg. Épen ezért a pesti castrum és a későbbi városfal mellett vezető országút folytatása a túloldalon nem a mai Döbrentei-téren át, hanem a mai Ybl Miklós-téren és az Apród-utcán keresztül vezetett az elágazó budai fő útvonalakba. De hogy ezt a pontot elérhessék, — mert az árok beömlese alatti partrész egykor részben az ott lerakodó hordalék, majd lejjebb a Gellérthegy szikláinak áradáskori partközelsége s részben az attól délebbre fekvő nagykiterjedésű mocsaras terület " miatt alkalmatlan volt az átkelésre — az elindulás helye, mint említettük s a mint ezt az egykori hídelhelyezések is megerősítik, körülbelül a mai Vigadó-tér közelében lehetett. A két part közötti érintkezésnek különösen kedvezett a Duna medrének itteni erős ívhajlása, mely a víz sodrási erejét a pesti part mentén befelé jó darabon legyengítette. Fővárosunk múltjával foglalkozó történetíróink, mint Horváth, Némethy, Patachich, Wenzel, Salamon a pesti rév, illetve a kelenföldi átkelés mellett foglaltak állást, s ezt a feltevést fogadhatjuk el mi is. Anonymus feljegyzésében nincs okunk kételkedni, mert a Pest környéki helynevekről általában elég biztos értesülései voltak, nemkülönben azok fekvéséről, s elbeszélése e tekintetben meglepő tájékozottságról tanúskodik. Igaz, hogy ismereteit már csak korának tükréből tudhatta visszavezetni, mikor vagy a mondai neveket igazoló nyomok tűntek el már, vagy a helyek nevei alakultak át. De ha úgy értelmezzük a Névtelen tudósítását, hogy az ő idejében ismert megyeri révet tartotta volna az átkelés színhelyének, akkor esetleg tévedhetett a hely geográfiai megjelölésében, de nem a történeti tényben s a vele kapcsolatos elnevezésben. Ez esetben feltételezett következtetése a megyeri révhez való ragaszkodással lenne magyarázható, amennyiben a révhely keletkezése és a honfoglaló Árpád törzsének, a Magyar-Megyer törzsnek sikeres hadi vállalkozása között szoros összefüggést vélt felismerni. B nagyjelentőségű eseménnyel kapcsolatban a magyar nevet azonban akkor sem értelmetlenségből, vagy megtévesztő szándékkal, amint Salamon állította, hanem tisztán lelkesedésből, a nemzeti öntudat felébresztésével akarta megörökíteni. Anonymusnak a hagyomány felhasználásával követett módszerét nem ismerjük s ezért művében a hiteles történeti anyagot nehéz felismerni, különválasztani. 45 ) Az átkeléshez fűzött megjegyzése azonban nyilvánvalóan hagyományra épülhetett, mert a romániai moldvai területen, a Duna alsó szakaszán szintén találkozunk egy Vad-Ungur, azaz MagyarÁtkelés, Magyar-Kelő, vagy Magyar-Rév nevű helyiséggel, mely nevében hihetőleg a bolgárok ellen küzdő Levente átkelésének emlékét őrizte meg. 46 ) Hasonlóan Strada-Ungarorum-nak, azaz Magyar-Útnak nevezte a nép a Karinthia és Itália közti utat, melyen egykor egész Lombardiát megremegtetve száguldoztak végig kalandozó magyarjaink. 47 ) A megyeri révvel való egyeztetés gondolata, melyet a XIX. század második felében vetettek fel, egy olyan véleményt képvisel, mely a maga eredményéhez szószármaztatás útján jutott el. Mi e feltevésből csak annyit
