Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Révhelyi Elemér: Kelenföld (Tabán) helye és neve 34-58
42 RÉVHEIyYI ELEMÉR helyek voltak, melyeknek forgalmi és kereskedelmi jelentőségük még a Névtelen korában sem volt. De nem is lehetett, mert e helyeken eltekintve a Duna kiöntesi területétől, a rákosi határt környező mocsarak és tavak — melyek még a XVIII. század végén is, amint azt egy Balla-féle térkép mutatja, meglehetősen kiterjedtek voltak, 33 ) — megakadályozták akár fontosabb útvonalak, akár pedig városok keletkezését. A több természeti előnnyel rendelkező közeli pesti révhellyel szemben a megyeri és jenei rév természetesen el is veszítette jelentőségét, különösen, ha meggondoljuk, hogy mindkét rév átkelési vonala nemcsak egy-egy szigetbe ütközött, hanem még ezek megkerülésével sem jutott a túlsó parton fontosabb útvonallal közvetlen összeköttetésbe. Pleidell igen helyesen mutatott rá, hogy a megyeri rév a jenéi révvel együtt minden jelentőség nélkül, csak a jobb lehetőség hiányában alakulhatott ki. 34 ) A Dunának Megyertől körülbelül a Lánchídig terjedő szakasza úgy forgalom szempontjából, mint városképződésre teljesen alkalmatlan volt s még a fennálló Óbuda is, mely tekintélyét csak római örökségének köszönhette, dacára a későbbi királyi pártfogásoknak, épen partjának nehéz megközelítése és ezáltal gazdasági életének pangása miatt fejlődni nem tudott, lehanyatlott. 35 ) De mi értelme lett volna a honfoglaló sereget Megyerig felvezetni, amikor Anonymus félreérthetetlenül csak a Rákos vizéig vonultatja fel őseinket. A rákosi táborozás után, melynek főcélja a hadműveletek megbeszélése volt, útjukat semmi esetre sem folytathatták tovább észak felé Megyerig, mert akkor miként jutottak volna az átkelés után a körülbelül 10 km-rel délebbre eső Felhévizekig, ahonnan csak másnap vonultak be a lakosságtól elhagyott Attila városába, Aquincumba. A leírásban említett melegforrások (usque ad aquas calidas superiores) ugyanis nem hagynak kétséget aziránt, hogy azok itt nem a békásmegyeri forrásokat, hanem csakis a mai Császárfürdő környékét jelenthetik. De épen a melegforrások helyének különböző magyarázata szerint alakultak ki e kérdésben elterülő felfogások. így Podhradczky és Ortvay, kik a megyeri átkelést fogadták el hiteles feljegyzésnek, e helyhez való ragaszkodásukban a forrásokat is Megyerre helyezték át, aminthogy a Csillaghegy alatt valóban vannak is kisebb hőfokú források. Kigondolásuk Fessier és Hell túlzott elképzelésével szemben — akik Pócsmegyerre tették az átkelés helyét, — 36 ) nem is lépik át a valószínűség határát. De már Podhradczky azon állítását, hogy Felhévíznek a Névtelen idejében még a megyeri forrásokat kell értenünk, mert a mai Császárfürdő környékének hévvizeit csak a későbbi századokban nevezték ugyanígy, teljesen tarthatatlan. Különben is, ha portus Moger csakugyan a megyeri révet jelentené, akkor amint azt oklevélszövegben is találjuk, annak forrását a meglepő geográfiai tájékozottsággal rendelkező Anonymus is a Megy er helynévvel kapcsolatosan nevezte volna meg. (ad aquas calidas sita in Meger) 37 ) Anonymus szövegének magyarázó jegyzetében Pauler nem is foglalkozik a megyeri forrásokkal, hanem ezektől délebbre, a mai Rómaifürdő helyén keresi a közelebbi meghatározáshoz annyira fontos forrásvidéket, mely a feltételezett megyeri átkelés utáni pihenőállomás helyének már jobban megfelelne. 38 ) Mindkét forrásvidék azonban csak egy északi, tehát Megyerről jövő támadás esetében lenne esetleg elfogadható ; már pedig akkor előbb az egy-
