Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Garády Sándor: Az Óbuda-csúcshegyi dűlőben a 20.841/2. hrsz. telken kiásott két honfoglaláskori sír 30-33

AZ ÓBUDA—CSÚCSHEGYI HONFOGIyAI^ÁSKORI SÍROK 31 Azonkívül a tetemnél mind a két halánték táján nyilt ezüst gyűrűt leltünk, a jobb alkaron ruhafoszlányokat s a lapocka alsó végénél, a gerinc jobb oldalán, reá keresztben, egy fanyelű vaskést vagy árszerú szerszámot. A fának persze csak maradványai vannak rajta. Végül elszórtan néhány rossz ezüstből való lemeztöredék is akadt. A jobb halántékon talált gyűrű, helyesebben fülbevaló alakja miatt érdemel említést. A gyűrű sodronyának egyik végére reá szorosan egy másik gyűrű van felfűzve és hozzáforrasztva, ehhez pedig egy üres fémgömb maradványa. Ez a fémgömb vagy bogyó a cikói, regölyi és keszthelyi avarkori leletekkel együtt talált fülönfüggőkön is látható. Fegyvert a késen kívül nem találtunk mellette. Innen azután déli irányban kutató árkot ásva, középtől középig mérve 2*20 m távolságban megtaláltuk a második sírt. Ebben is férfi teteme feküdt. Kora Dr. Bartucz Lajos megállapítása szerint 20 éven aluli. Hossza a sírban mérve 1 -32 m. A föltűnő kis méretet részben fiatal korának, részben annak lehet tulajdonítani, hogy a sírban fejével erősen előrehajolva feküdt és gerince is elgörbült. A tetem koponyája annyiban ép, hogy darabjai együtt maradtak, nincsenek összetörve, azonban a fej hátsó része a fejtetőtől lefelé, alighanem kardvágástól, olykép van leszelve, hogy épen csak a koponyacsont hiányzik, a vágás az agyba alig hatolhatott. A többi csontok épúgy, mint az első tetemnél is, erősen mállott állapotúak. A lábtőcsontok és lábujjak teljesen hiányoznak, a kézujjaknak is csak nagyrészt elporlott töredékeit leltük meg. Az alkar egymáshoz hajlítva a medencecsonton s így a kéz a gerinc két oldalán feküdt. A tetem fekvése O80 m mély a talaj színtől, a fej kissé magasabban előre hajolva, a gerinc meggörbülve, ugyancsak kelet felé néző. Leletek : Az egyik kengyelt a tetem jobb oldalán a combcsont felső végénél 0-60 m mélységben, tehát kb. 15 cm-rel magasabban találtuk meg, mint a tetemet, helyesebben annak lábaszárát s a rajta fekvő csákányt vagy fokost. A másik kengyelt a bal térd tájékán, tőle 20 cm távolságban 0-80 m mélységben leltük. Mind a két kengyel úgyszólván teljesen ép. A kettő között középen, közel a bal combcsonthoz vaskarika feküdt. Talán a két kengyelt összekötő szíjjal volt kapcsolatban. Mind a két kengyelnek talpa 2'8—3*3 cm széles, ív alakú széle lefelé hajló, alul közép- és szélbordás, a bordák között enyhén hornyolt. A szárak laposak 0*8—1*0 cm szélesek és 35 mm vastagok, a fül hosszúkás négyszög alakú, a szárakhoz ívalakban csatlakozik. Felső éle 3

#

9—4*9 cm hosszú, az egyenestől kissé felfelé ívelően eltér. A fülnyílás ugyancsak hosszúkás négyszögű. Az előbb említett, vagyis a tetem jobb oldalán fekvő kengyel lapos szárainak egyik felén bemélyesztett félkörös díszítések s itt-ott ezüstözés nyomai láthatók. Mind a két száron a két soros félkörös díszítés vagy annak nyoma a talphoz való csatlakozástól majdnem a fülig észrevehető. A kengyelszárak másik fele sima, de ezüstözés nyoma ott is látszik. Ez alatt a kengyel alatt a tetem jobb oldalán, egyik felével a jobb lábszárcsonton feküdt vasból készült harci csákánya, nyelével a fej felé. A nyél persze már elkorhadt. A csákány vasa elég vékony (az él közelében 2'5—3 mm, a köpü közelében sem több 5 mm-nél). Teljes hossza a felső