Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Nagy Lajos: Tabán a régészeti ásatások világában : előzetes jelentés az 1934-1935. évi ásatásokról 18-29

28 NAGY IyAJOS telki ásatások alkalmával már 1932-ben kimutatható volt az a kultúrréteg, melynek időtartama 1686-al zárul. Ott a leletek kevés felvilágosítást adtak. Most Tabánban — feltűnő, hogy épen a magyar dénárok pontosabb időt jelöltek meg s a felásott kerámiaanyag is messzebbmenő következtetésre alkalmas s ezek után első sorban a budai oldalon talált agyagműves emlékeket szűkebb időhatárok közé sorozhatjuk be. A XIV. tábla 2. számú képén az 51. számú törökkori raktárverem anyagát mutatja be. A festett, keleti növényornamentikás díszű tányérok mellett a zöld vagy sárga zománcú talpas tálak viszik a főszerepet. Bz utóbbiak formájukat a keleti bronzművessegtől kölcsönözték s talán nem is véletlen, hogy a zománcos bevonás játsza rajtuk a legfőbb szerepet. A zárt veremleletünk kora a XVII. század eleje. A képünkön látható formák elszórva is jelentkeztek, de említésre méltó, hogy az egyik verem melletti árnyékszék kiszedett anyagában, mely egy sátoros üzlethez tartozott, egy olyan bronz kancsót is felszínre hoztunk, mely bevésett díszítéseinél fogva első sorban a honfoglaláskori szasszanida művészet növényornamentumaira emlékeztetett, de keleti továbbélésénél fogva már ismeretes volt Óbudáról egy, a Kerék-utcában talált sárgaréz kancsórói is. * * * Budapest területén eddigi ismereteink alapján csak Tabán tudott felmutatni olyan szakaszt — természetesen ebbe közrejátszott sajátos fekvése is — , melyen az egymást felváltó kultúrák nem egymás felett — rétegződésként, stratigrafiailag —, hanem egymás mellett jelentkeznek. Rupp helyesen következtetett, hogy a Tabán ezen része azért nem épült be, mert a mai plébániai templom helyén lévő mecset környékét a török, szokásához híven, szabadon akarta tartani. A térképünkön látható ásatási területen a középkor folyamán sem volt építkezés, Frigeridus katonai helytartó korától ez szabad, átmeneti szállások területe maradt. Mikor Budavárát a felszabadító keresztény sereg elveszi a félholdtól, — Tabán jelentősége maradt a régi. A fejlődés iránya a Gellérthegy északi lejtője felé fordult. Az ásatási területünk pedig közvetlen kapcsolatba került a tabáni plébániai templommal. A régi térképek bizonysága szerint is az egész rész temető volt. Ásatásaink alkalmával a terület felső rétegeiből soros temetkezésre valló, fakoporsókba temetett csontváz-maradványok kerültek elő. Korukat pontosan lehetett megállapítani egy-egy érem, pénz s a halottakkal eltemetett gyöngysorokon lévő füles medaillonok alapján. A nagy tabáni tűzvész, mely 1810-ben egy újabb szabályozásnak vetette meg az alapját a plébániatemető végét is jelenti. Az 1935. évi ásatások eredménye alapján a városrendezéssel karöltve járó, mindig nyomukban haladó régészeti kutatások föltárták a budai oldal azon legrégibb települési helyét, melyen a fiatal kőkorszaktól kezdve minden korszak emlékei feltalálhatók s így fővárosunk településtörténetileg fontos fázisaira világítanak rá s egyben megmutatják azt a helyes utat, melyen közmunkákkal együttesen haladva történetet lehet csinálni. NAGY IvAJOS