Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Schoen Arnold: A Zsigmond-téri Szentháromság-szobor 198-210

206 SCHOKN ARNOLD jának és Szent István király szobrának a vázlatbeli megfelelő szobrokkal való azonossága. B vázlat bizonyság reá, hogy az 1699. év folyamán bizonyosan Kollonics adományából a város birtokába jutott Szentháromságcsoporthoz készült e vázlat modellje, amelyre akkor István király, Sebestyén, Rókus, Xaveri Ferenc szentek, felettük Immaculata álló s ez alatt Szent Rozália fekvő szobrát tervezte Ceresola architektus, akit e tartalmi programm elkészítésénél a budai jezsuiták inspiráltak, mert hiszen a szoborleleplezés alkalmával 1706-ban a jezsuiták évkönyve világosan vallja, hogy a Szentháromság-szoboremlék »hortatu tarnen, et directione Budensis Societatis«, azaz a budai Jézus Társasága buzdítására s irányítása mellett létesült. Az 1705. évi modellből a Szentháromságnak akkor már készen levő szoborcsoportján és a vázlatra jellegzetesen odavetett István magyar király alakján kívül más szent alakja nem öltött szobortestet. A városi tanács által 1706-ban hirtelen elrendelt szoborleleplezésre elejtvén a nagyköltségű s nagyszabású modellt, csak egy négyszögletes talapzat készült a Szentháromság szoborcsoport alá, amely mellé 1707-ben Hölbling építőmester tervezett és Matzinger kőfaragó faragott négy mellékszobor alá való postámenst. A körülmények egybevetéséből bizonyos, hogy a modellen feltüntetett szentek helyett Szent István kivételével Szent Imre s Szent József került csak kivitelre, bizonyosan a postámensek elkészülte után való időben. Az a körülmény viszont, hogy a két magyar nemzeti férfiszent mellé Szent Józsefre, Jézus nevelőatyjára esett a választás harmadik szoborul, e mellékszobrok készülésének közelebbi idejét határozza meg. A jezsuiták annaleseiből ismeretes ugyanis, hogy 1689-ben a budai Szent József-hegy »intuitu Serenissimi Regis Hungáriáé Josephi primk. József koronaörökös védszent jenek tiszteletére emelt Szent József-kápolnától kapta nevét. Tudván azt is, hogy a koronaörökös József 50 forinttal adakozott e fogadalmi emlékre, világos, hogy a városi tanács vagy más mecénás loyalitásból e két nemzeti szent mellé az akkor már uralkodó József égbeli patrónusának a szobrát csináltatta meg, ami nem következett volna be, ha e szobrokat József (f 1711.) halála után készítik ; amint nem készítették el Iyipót császár-király védszent jenek, Szent Lipótnak a szobrát sem, lévén már az uralkodó, aki pedig 200 forintot adományozott ez emlékre, halott (f 1705.) a fogadalmi emlékmű fölállítása idején. Ha pedig 1712. után, tehát már Újlakon készültek volna e szobrok, akkor Károly császárkirálynak a védszentjét borromei Szent Károlyt kellett volna kifaragtatnia az újlaki elöljáróságnak, hiszen az akkor uralkodó III. Károly főherceg korában szintén adakozott e szoborra. Tehát bizonyos, hogy e három mellékszobor legkésőbb 1707. június és 1709. júniusa között készült, mert ez időpont után új fogadalmi emlék állítását határozván el, a pestistől ismét megtámadott város minden erejét új fogadalma teljesítésére összpontosította, nem törődvén többé a lebontásra szánt régi emlékkel. Hogy az újlaki elöljáróság 1712-ben a főszoborcsoportot és csak e három mellékszobrot kapta ajándékba a budai tanácstól, az emlékmű talapzatával együtt, bizonyság reá a budaújlaki plébánia kézirati Protocolluma s a restauráló szobrászok árajánlatainak a szövegei, amelyekben mindig csak a főszoborcsoportra, a három mellékszoborra s a talapzatkomplexumra történik hivatkozás.