Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Tompa Ferenc: Budapest őskora 1-17

2 TOMPA FERENC azonossága, a leletekből kiolvasható szellemi élet egyöntetűsége és egyforma szintje adja meg azután a módot arra, hogy az egyes régiókban az ősi kultúrák képét rekonstruálhassuk és a kultúrakörök határvonalait megrajzolhassuk. Végeredményben pedig ezen az úton jutunk el az őskor Íratlan történelmének megismeréséhez. A rendszeres és módszeres ásatásoknak köszönhető, hogy ma már a magyar régióban is a kő-, bronz- és vaskorszakon belül kultúrákról beszélhetünk, itt-ott már meg tudjuk magát a kultúrahordozó népet is nevezni és ezeket a kultúrákat származásuktól, kiindulásuktól kezdve fejlődésük, élettartamuk és esetleges vándorlásaik folyamán végig tudjuk kísérni eltűnésük, elmúlásuk időpontjáig és helyéig. A kultúrák fejlődésének és helyváltoztatásának útja pedig a történelem útja, amely az őskorban a földben rejtőzködő emlékekkel van megjelölve. Azok az ásatások, amelyeket a fővárosi múzeum különösen az utolsó két évtizedben részben tervszerű kutatásokkal kapcsolatban, részben pedig a városrendezés és újabb építkezéseknél véletlenül előkerült leletek alapján végzett, nemcsak gazdagították és terjedelmesebbé tették Budapest helytörténetére, őskorára vonatkozó ismereteinket, hanem egyúttal hitelesítették a régi leletanyagot is. Módunkban van tehát most már Budapest őstörténelmi emlékeit kultúrákba besorolni és kronológiailag pontosabban meghatározni. Mi e helyütt csak a leletanyag történelmi átértékelését óhajtjuk elvégezni, míg az újabb ásatások emlékanyagának szakszerű publikációját a fővárosi múzeum ásatási beszámolójában, elsősorban Nagy Lajos ismertetésében kapjuk meg. * * * Egy-egy vidék vagy hely benépesedése nem annyira a megtelepedő ember egyéni kiválasztásától, szeszélyétől vagy ízlésétől függ, mint inkább magának a helynek, a vidéknek helyhezkötő erejétől. Az ember rabja a környezetének úgyannyira, hogy a miliő még lelkületének kialakulásában is jelentős szerepet játszik. Bizonyos környezet csábít, hív, szinte kényszerít a letelepedésre, de ebben a kényszerítésben a táj szépsége, az esztétikai ízlés kielégülése csak mellékes szempont lehet, míg mellette a célszerűségi okoknak sokkal nagyobb súlya van. A helynek elsősorban biztosítania kell a megélhetést. Termékeny, művelhető talaj, vadban, halban való gazdagság, legeltetésre alkalmas terület egy falusi, primitív kultúrát már ki tud elégíteni. Az ipari foglalkozást is űző lakosságnak azonban már nagyobb igényei vannak. Természeti kincsek, nyersanyagot nyújtó ásványi termékek ösztönzik elsősorban ezt a népet a letelepedésre. Lényeges kívánalom amellett az is, különösen a nagyobb társadalmi közösségben élő népeknél, hogy a lakóhely könnyen megközelíthető legyen és ezért, mint a legtermészetesebb és legkönnyebben járható út, a folyók, hajózható vizek közelsége biztosítani tudja az állandó jellegű lakótelepek kialakulását. Mindezeken felül még két szempont teheti kívánatossá a letelepedést és pedig a vidék egészséges, lakhatásra alkalmas volta és az esetleges külső támadásokkal szemben való védhetőség. Ezeknek a kívánalmaknak és szükségleteknek az előrebocsátása után megállapíthatjuk, hogy a Kárpátok medencéjében szinte rendel; . .