Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Tompa Ferenc: Budapest őskora 1-17
BUDAPEST ŐSKORA 3 tetésszerűen és teljesen logikusan helyeződött egy népi és később állami közösség súlypontja a mai Budapest helyére és ha a jelen pillanatban semmit sem tudnánk a főváros területének és környékének ősi múltjából, akkor is jogosan és nem alaptalanul következtethetnénk arra, hogy ennek a helynek a Duna középső szakasza mentén már az őskor folyamán is jelentős szerepe volt a magyar föld őslakosságának történelmében. Az egész medencét átszelő hatalmas folyam mellett itt találkozik az Alföld a hegyvidékkel. Az előbbi módot nyújt a földművelésre és állattenyésztésre, az utóbbi pedig természeti kincseivel, szerszámok, fegyverek, készítésére alkalmas nyersanyagával, erdőségeivel, ásványi- és hőforrásaival csábít. A Duna jobboldala magasabban fekvő partvidékével még áradások esetén is biztos lakóhelyet nyújt, míg a kiszélesedő folyó szigetei, valamint a nyugat felől egész a partig húzódó és barlangokat is rejtegető sziklás hegyvidék szükség esetén megadja a lehetőséget a védekezésre. Éghajlata enyhe, az észak felől jövő hidegebb széljárás erejét enyhítik a környező hegyek, míg a déli melegebb légjárás beáramlásának szabad útja van. A lehetőségek tehát az őskor minden szakaszában fennállottak arra vonatkozólag, hogy az őskor embere a főváros környékén megtelepedhessen. Ha ezt az állandó lakottságot ma még nem tudjuk minden periódusban kétségtelen bizonyítékokkal kimutatni, úgy ennek az oka bizonyára a kutatás hiányosságában rejlik. Ma már természetesen nagyon megnehezíti a kutatást, hogy a főváros területe jórészt be van építve és épen a legrégibb idő óta lakott területek felszíne a sokszoros átépítésekkel, alapásásokkal és feltöltésekkel annyira átalakult, hogy bajosan lehet ma már a mai szint alatt zavartalan őskori kultúrarétegeket találni. Ebből következik, hogy épen a sztratigrafia, az egymásra telepedő kultúrák rétegeződésének szempontjából is annyira fontos telephelyekre, lakóházakra, vagy putrikra vonatkozó ismereteink eléggé szegényesek és egy-egy kultúra jelenlétét csak a szórványos leletek alapján tudjuk megállapítani. Ennél valamivel gazdagabbak a korhatározó temetők, sírleletekre vonatkozó adataink, ezek azonban majdnem kizárólag a főváros környékén talált bronzkori urnatemetőkre szorítkoznak. Minthogy azonban ma már minden, a hatóságok által végzett közmunka, vagy magánépítkezés alkalmával előkerült leletről értesíteni kell a főváros közgyűjteményeit, megvan a remény arra, hogy Budapest őskorának mozaikszerűen felépülő képe mindinkább teljesebbé lesz és a ma még hiányzó adatok pótlásával fővárosunk őstörténelmében egy olyan láncolatot kapunk, amely az őskőkor még barlanglakó emberétől egész a kelta és római városalapító lakosságig és azon keresztül napjainkig vezet el bennünket. * * * Összefoglalásunk sokkal szűkebb körre szorítkozik, mint Nagy Géza ismertetése, amennyiben csak annak a vidéknek őstörténetét akarjuk a kutatás mai ismeretei alapján megrajzolni, amelyhez a főváros területe és a vele szorosan határos környék tartozik. Említettük' már, hogy a főváros területén idáig előkerült emlékanyag az őskor bizonyos szakaszaira vonatkozólag eléggé hiányos. Vonatkozik pedig ez elsősorban a legrégibb szakaszra, a palaeolithikumokra, amelyre 1*
