Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Garády Sándor: A Szent Lőrincről elnevezett budamelléki pálos kolostor 145-156

150 GARÁDY SÁNDOR királyunk tiszteletére rendelt oltár állott. В kápolnába a bejárás egy folyosóról nyílott, amely nyilván a kolostorral volt kapcsolatban. Maga a templom — legalább is Henszlmann rajza szerint2*) — három hajós. Belső hossza a szentéllyel együtt mintegy 26 öl=49 méter, belső szélessége mintegy 7^ öl=14 méter. Ötszögletes tornya a szentély északi oldalán, a sekrestyén túl, külön állott. Zákonyi említett munkájában három kápolnát említ.^^) Ez azonban nyilván tévedés, mert Henszlmann rajzán csak két oldalkápolna látható, Èrdy is csak ezekről szól. Bzek közül az északi, amint azt már említetttik, nem a templomból, hanem a kolostor egyik folyosójáról nyílott. Bz a rajzból is látható. A templomban vagy a körül voltak eltemetve a többi között Lőrinc generális, a monostor megalapítója, boldog Báthory Lszló pálos testvér, a biblia magyarra fordítója. Bornemissza János budai várnagy feleségével, Chapi Ilonával, a már előbb említett Kóvári Miklós és Pál, Budai Kovács Márton (Martinus Faber de Buda), boldog Albert (Tar Albert, akiről is már előbb szólottunk), Balázs fráter, kinek a teste sok évig nem porlott el és Bambergi Melmeister Henrik. Bz utóbbit azért említem föl, mert sírköve most is megvan a Nemzeti Múzeum kőtárában. Sokáig a Szép Juhászné-vendéglő falába volt befalazva. A mohácsi vész a kolostorra is végzetes lőn. A szerzetesek, akiknek száma Bonfini szerint 300—500 volt, jórészt elmenekültek s magukkal vitték Remete szent Pál testét s a kolostor kincseit is. Azonban huszonöt szerzetes ott maradt s a Buda várát elfoglaló törökök egy csapata ezeket fölkoncolta, a kolostort és templomot pedig, kincsek után kutatván, földúlta, fölégette, a márványkoporsót is összetörte. A kolostor azonban nem pusztulhatott el teljesen, mert Imre generális 1541-ben innen Szent Lőrincről kelt oklevelében tiltakozik az elefánti perjel egy birtokcseréje ellen. Tehát ekkor legalább részben lakhatónak kellett lennie. Nem is valószínű, hogy ilyen terjedelmes épületet, amilyennek a kolostornak lennie kellett, egy rablócsapat teljesen el tudjon pusztítani. A legtöbbet a templom szenvedhetett. Gyöngyösi, helyesebben folytatójának erre vonatkozó följegyzései különben is ellentmondók.2^) A megmaradt romok teljes elpusztítása azonban nem a törökök műve, hanem elődeink munkája. Buda várának visszafoglalása után mostanig, félretéve minden kegyeletet, tiszteletet és műérzéket a múlt xemekbe faragott maradványai iránt, teljesen lerombolták és széjjelhordták. Még 1756-ban gr. Csáky Miklós esztergomi érsek rendeletére gr. Batthyány József a romokat megtekintvén, ezekről a többi között így ír:^') »... találtuk nagyszerű romoknak majd a földdel egyenlő, majd a földből kiemelkedő részeit, szögleteiken faragott és csiszolt vörös kövekkel, melyek kelet felé egyenes vonalban terjedvén, a templom hajóját jelölik ; más falakat, melyek elég tágas négyszögletű tért zárnak be, melynek északi Tészén hosszúkás cella alakú négyszögletű helyiségek látszanak : ezektől nyugatra vastag falak romjai, négyszöget képezők, úgy látszik, valamely torony maradványai; a tágas négyszög közepén köralakú, elég mély és •Ss''ym'^aí^\iíz--^A