Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Garády Sándor: A Szent Lőrincről elnevezett budamelléki pálos kolostor 145-156

A SZE;NT I^ŐRINCRŐI, E;I,NEVEZETT BUDAMEI^I^ÉKI PÁI,OS KOI^OSTOR 151 frissvízű kút, egy másik, régente közhasználatnak szolgáló dél felé esik, több más épületrommal.« Tehát 1756-ban még a romok tekintélyes része a föld felszíne fölött látható volt. Az Országos Levéltárban lévő egyik térképen^^), amelyet Ecker Xavér 1773-ban készített, továbbá körülbelül ugyanebből az időből, talán valamivel előbb Coroni Sámuel kamarai mérnök rajzolta térképen^^) a romok — az utóbbin az egyik kút is — láthatók. Az első pusztításokon kívül, amelyek a romokat nyilván Budavára visszafoglalása után érték, újabb nagyobb pusztulás a 18. század végén és a 19. elején érte, amidőn a Szép Juhásznéhoz címzett vendéglőt, majd a ferenchalmi templomot építették. Ez utóbbi legalább kegyeletes célt szolgált s a kolostor néhány faragott darabját Kalmárffy Ignác, a ferenchalmi kápolna építtetője a templom falába befalazva megmentette. Ezek ma is láthatók. Ugyancsak be van falazva egy darabkája a kápolna közelében levő volt vendéglőépület falába is. Mennyi van azonban a falakba elrejtve, mint egyszerű falazókő, vagy került mint zvizott kő az országút testébe, arról jobb nem beszélni. Schams már egyes mindinkább eltűnő alapfalakról emlékezik meg.-^*^) »J« (hihetőleg Jankovich Miklós) így ír róla 1827-ben i^i) »Vizsgáltam figyelemmel, noha még gyermeklétemben [tehát a 18. század nyolcvanas éveiben] Budai határban Szent Pál hegye alatt volt Magyar Eskuriálnak Károly és Nagy Lajos királyoktól helyeztetett klastromnak — akkoron még embe'ri magasságig fennálló omladékait, tsudáltam kőfaragó Fráter Vince mesterséges míveit, még megszámlálhattam ezen valaha igen kies templomnak hat és hat, két rendben földből félig kiemelkedő oszlopait, hét oltároknak épen maradt asztalait, láttam veres, fekete, fehér, kék márvány sírköveket •— mind Góthus, mind Római betűkkel jegyzett írásokat olvastam, különbféle czímereknek ékes kifaragását tsudáltam, de mindezeknek már a múlt ősszel annyira ment pusztítások s enyészetek, hogy a kies templomnak helyére sem akadhattam.« Tehát 1827-ben a templom alapfalai az omladék és törmelék alatt már eltűntek. Nagyobb ásatást végzett itt 1847-ben Bugát Pál orvos Henszlmann Imre Európa-szerte ismert régészünk társaságában. Ugyanis az ő tulajdona volt akkoriban a mai Budakeszi-út 89. és 93. sz. 10897 és 10899 hrsz. telek.^2) Az közvetlenül szomszédos a Szép Juhászné-vendéglő telkével, csak a Schüller-út választja el őket egymástól. Erről írt egy cikket, amint följebb már megemlítettük, Érdy János, és közölte a templomnak Henszlmann készítette alaprajzát. A rajzot mellékelten bemutatjuk. A rajzból azonban nem tűnik ki, miképen feküdt a templom. Amint azt a telekkönyvi hivatalban és a Székesfővárosi Levéltárban végzett kutatásaim igazolják, annyi mindenesetre bizonyos, hogy a templom maradványai nem aSzép Juhászné-vendéglőhöz tartozó területen, hanem a fent említett, vele szomszédos 10.897 vagy 10.899 hrsz. volt Bugát-féle telken találhatók meg. Bugát, amint azt Palugyay említi,^^) nem végzett teljes munkát, mert abbahagyta az ásatásokat. Ezt bizonyítja Henszlmann rajza is, amely csak a templomra vonatkozik s egy kolostori folyosóra.