Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)
Kovács Lajos: A régi pesti Vigadó építésének előzményei 62-90
70 DR. KOVÁCS lyAJOS tott polgárság ügyelt, arra vigyázott a kincstár érdekében a kamara, hogy t. i. ne nehezítse meg a város adózási kötelezettségének teljesítését túlzott költekezés és ennek folyamán beálló eladósodás. Ha kisebbméretű befektetések engedélyezéséhez hozzájárult is a kamara, szigorú vizsgálat tárgyává tette, nincs-e kockázat, lesz-e belőle biztos haszon? A helytartótanács működése egész másirányú volt s feladatát nem a gazdasági kérdések vizsgálata képezte, hanem hogy az elébe terjesztett terv megfelel-e az anyagiakon túl is a polgárság szükségleteinek, igényeinek, természetesen szem előtt tartva a város gazdasági helyzetét is. A két kormányszék az eléje került ügyekben vegyesbizottsági üléseket tartott és azokon igyekezett egyensúlyt teremteni a kétféle szempont között. A helytartótanácsnak mindig megvoltak a maga kiválóan képzett s a kor műveltségi színvonalán álló referendáriusai, akik ott, ahol ez hatalmukban állott, igyekeztek a városi életben a korszerű kívánalmakat megvalósítani. Ezt különösen Pozsony példája mutatja, mely városnak az élete szemük előtt folyt és könnyen siethettek segítségére, amikor szükségesnek mutatkozott. A városok privilegizált helyzete azonban nem mindig adott lehetőséget beavatkozásra. Még jobban megnehezítette ezt a városoknak a helytartótanács székhelyétől való nagy távolsága, ami az akkori forgalmi viszonyok miatt az érintkezést nehézzé tette. Ez volt az oka annak, hogy a Pozsonyban székelő dikasztériumok nem ismerhették részletekbe menően az egyes szabad királyi városok életében felmerült szükségleteket. A kevesektől nyújtott és sokszor az egyéni érdekek által irányított tájékoztatás szintén csak nehezítette a helyes megismerést. II. József uralkodása alatt Pest helyzetében nagy változás következett be. Megváltozott elsősorban a városi tanács szelleme. E változás fokozatosan végbemenő fejlődés eredménye volt. A városi tisztségek viselői kezdettől fogva kaptak honoráriumot, elnyerésük tehát biztosíthatta az érdekelt pályázó egzisztenciáját. Aki már fiatalon, kisebb állásban kezdte a várost szolgálni, jártassága által oly tekintélyt szerezhetett, ami később biztosította számára a tanácsnoki állás elnyerését. A jártasságnak mind fontosabb kelléke lett az elméleti képesítés megszerzése is. Elméleti képesítés szerzésére egyre több alkalom nyílott Pesten. A piaristáknak gimnáziumuk volt a városban. 1756-ban jogi szakiskola nyílott benne^^) és bár ez 177l-ben megszűnt, hat év múlva a szomszédos Budára, majd 1784-ben Pest falai közé került az egyetem. II. József nemcsak előírta a magasabb tisztviselők számára az iskolai végzettséget, з^) hanem a más pályáról a tisztviselői pályára lépni szándékozóknak előzetes levizsgáztatását is kötelezővé tette.34) A pesti polgár fiának, amint többet tanulhatott, úgy tágult látköre és nőtt ismeretvágya. Míg korábban fogvatartotta szellemét a város falai közé zárt közület kasztszerű, kicsinyes érdeke, melybe maga is testestől-lelkestől bele volt nőve, lassanként fölé emelkedhetett annak. Az új generációkból kikerülő tisztviselőnek módjában állott a kicsinyes helyiszempontokon és a mindennapi anyagi kérdéseken fölülemelkedve vizsgálni az elébekerülő problémánkat s hajlandóvá lett a kor-és okszerű megoldásra anyagi áldozatok árá is. A választott polgárság még a régi kispolgári szellemet képviselte, de egyelőre az országos hatóságok által követett irány a tanácsnak kedvezett.
