Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)
Kovács Lajos: A régi pesti Vigadó építésének előzményei 62-90
68 DR. KOVÁCS lyAJOS jogát.21) A következő szezonban már nem is tartottak árverést, hanem azzal az indokolással, hogy az árveréssel járó zavarokat ki akarják kerülni, továbbra is meghagyták a jogot Häuszler birtokában 100 dukát lefizetése ellenében.22) Häuszler ekkor kísérletet tett, hogy kizárólagos és állandó jogot szerezzen a pesti álarcosbálok rendezésére. A helytartótanács előterjesztése, melyet Häuszler folyamodványával kapcsolatban intézett a kancelláriához, igen nagy jelentőségű a pesti vigadó építésének történetében. Kz az első nyoma annak a törekvésnek, hogy Pesten is létesüljön a magántánctermek helyett városi redut. A helytartótanács Häuszler kérésének teljesítését azzal az indoKolással ellenezte, hogy ilyen fontos jogosítványt nem szabad magántulajdonban levő intézményhez kapcsolni. Az árverésen megajánlott összeg is, melyet a király a színházbérlő támogatására szánt, veszendőbe menne, a bérlő pedig elvesztené annak a lehetőségét, hogy alkalomadtán vállalkozzék városi táncterem megépítésére. ^з) A helytartótanács tehát a pesti redutot, éppúgy mint annakidején a pozsonyit is, a színházzal kapcsolatban akarta létrehozni. A pesti álarcosbálok és a színház között már 1788-ban létesült kapcsolat. A király ugyanis az álarcosbál tartási jog bérbeadásából befolyó pénzt a pest-budai színházbérlő támogatására rendelte. A színházbérlőnek ebben az időben nagy szüksége volt támogatásra. Kezdetben a pesti színházi vállalkozás anyagi nehézségek nélkül folyt. Ez a kedvező helyzet azonban megszűnt akkor, mikor a budai várszínház létesítésekor a király elválaszthatatlannak mondotta ki a budai és pesti színház bérletét. A budai színház bérlete nem volt jó befektetés, ezért mellékjövedelmek által kellett a pest-budai színházi vállalkozót támogatni s ezek közé tartozott az álarcosbál jövedelme. Ettől fogva az álarcosbálokat hivatalosan a színházbérlethez tartozónak tekintették, az érdekelt városi körök állandó tiltakozása ellenére.^*) II. A helytartótanács a pesti városi tánctermet a színházbérlő által, tehát magánvállalkozó útján akarta megépíttetni. Példakép a pozsonyi színház létrehozása lebeghetett szemük elŐtt. Ezt a hozzátartozó táncteremmel együtt gróf Pálffy György építtette és a megállapított idő letelte után az épület tulajdonjoga a városra szállott.2^) Pesten a körülmények úgy hozták magukkal, hogy alig egy negyed évvel a helytartótanács kezdeményezése után király rendelet intézkedett, hogy magának a városnak a költségén épüljön meg a táncterem rendeltetésszerű színházzal együtt. A táncterem építésének ügye oly szoros kapcsolatba került ekkor a színházépítés ügyével, hogy nem tárgyalhatjuk elkülönítve a kérdést. A pesti és budai színházakról az a felfogás terjedt el a köztudatban, hogy II. József németesítő törekvései hozták felszínre építésük tervét.2^) Újabb kutatások felhívták a figyelmet e nézet valószínűtlenségére.^^) A pesti színház építésének a története adatszerüleg beigazolja, hogy az uralkodónak nem volt előre kitervezett szándékában Pest számára új, rendeltet ésszerű színházépület létesítése. József mindössze a meglevő színházat akarta áthelyezni a régihez hasonló helyiségbe, azonban nem a színház érdekében elsősorban, hanem
