Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)
Kovács Lajos: A régi pesti Vigadó építésének előzményei 62-90
A RÉGI PESTI VIGADÓ ÉPÍTÉSÉNEK EI.ŐZMÉNYÉI 67 inasokon kívül s így történt, hogy a nemességet nem nyert, de megvagyonosodott és a művelődésben előrehaladó polgári elemek lassanként szintén ezekre a mulatságokra jártak el. A lakosság legnagyobb részét azonban egyelőre még az egyszerű, polgárság képezte. Ez a báli szórakozások statisztikájából is kifejezésre jut. 1780-ban a két új táncterem, mely a nemesség törekvései következtében létesült, kimutatást adott be a tanácshoz a farsang alkalmával tartott bálokról és bevételeikről. Bár az egyszerű közönség táncmulatságai bizonyára más helyiségekben is folytak, a farsangi programmot a két előkelő tánchelyiség is csak úgy tudta teljessé tenni, hogy a »Noble Baal«-okon kívül egyszerűbb bálákat, úgynevezett »Civil Baal«-okat is tartott, még pedig ez utóbbiakat nagyobb számban. Mindegyik helyen öt-öt Noble Baal volt, Hackernál ezenkívül kilenc, Hauszlernál pedig 13 egyszerű bál.^s) A régi tánchelyiségeket, miután 1777 farsangjára Hacker terme, 1779 farsangjára pedig Häuszier új »Hét választó« terme is megnyalt, a megújított »Hét választó«-t kivéve egyáltalán nem említik többé. Hivatalos intézkedést nem találunk a bennük folyó tánc megszüntetésére és az egyszerű emberek a budai polgárok módjára továbbra is szívesen kereshették fel az ilyen ellenőrzés alá nem eső, kedélyes helyek mulatságait, a város táncmulatságainak fejlődése szempontjából azonban elvesztették minden jelentőségüket. Azt az előkelőbb helyzetet, amelyet Hacker és Häuszier alkalmas és díszes tánchelyiségek létesítése által vívott ki a pesti báli életben, később hatósági intézkedés is szentesítette. 1786 végén Perczel rendőrigazgató értesítette a helytartótanácsot, hogy csak redutokban szabad álarcosbált tartani. A helytartótanács ennek alapján közölte a pesti tanáccsal, hogy városukban álarcosbált csak Hacker és Häuszier termeiben rendezhetnek, termeiket tehát hivatalosan is redutnak tekintették.i^) A két vállalkozó egy a báli napokra vonatkozó, 1780-ban a tanács előtt lefolyt vitát kivéve békességben megfért egymás mellett. Idővel azonban egyiküknek mégis háttérbe kellett szorulnia, mert 1788-tól kezdve a kormányszékek rendelkezése következtében egy városban csak egy tánchelyiségnek lehetett álarcosbál-tartási joga.2**) Az álarcosbálok ebben az időben rohamosan fejlődtek népszerűségükben, ami a bálozó közönség életszínvonalának emelkedésére vall. Az emberek jobb anyagi helyzete lehetővé tette, hogy a drágább és több fényt kifejtő mulatságokon résztvehessenek, egyúttal ízlésüknek finomulása visszatartotta őket, hogy az egyszerű, kocsmai jellegű táncokon megjelenjenek. Annak a táncteremnek, mely elveszti az álarcosbál-tartási jogot, el kellett vesztenie — legalább is jó részben — az előkelőbb, módosabb közönséget, ez pedig együtt járt a rangban való sülyedéssel. A helytartótanács 1787 december 31-én tudatta a pesti tanáccsal, hogy ezentúl nem szabad két helyen álarcosbált tartani. Válasszák ki az eddigi két álarcosbálrendező közül árverés útján azt, akinek a bekövetkező báli szezonban kizárólagos joga lesz álarcosbálok tartására. A városi tanács beidézte az érdekelt feleket. Hacker terme ekkor bérbe volt adva, helyette a bérlő jelent meg. Az árverés Häuszlernek hozott sikert és az 1788-as báli szezonra 450 forintért magához váltotta az álarcosbáltartás 7*
