Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Nagy Lajos: Pest város eredete : előzetes jelentés az eskütéri ásatásokról 7-24

20 DR. NAGY I^AJOS kardokat joggal hozza ezekkel kapcsolatba. Az utat is megjelöli, melyen hazánkba kerültek. A gotlandi befolyás alatt álló Keletporoszország, mint egyik gyártási központ a történeti források szerint lengyel provincia volt, melyet Boleszláv halála után Szent István vett birtokába. A 11. század első évtizedeiből származnak a magyarországi viking emlékek és Keletporoszországból kerültek hozzánk, így a budapesti első kard is és bizonyítják, hogy Magyarország ez időben messzemenő kapcsolatokat tartott fenn.^^) (2. sz. kép, 6. szám.) A legszebb budapesti viking emlék azonban az a lándzsa, melyet a Dunának budai oldalán egy kotrógép hozott fel a Dunából, s ma a Nemzeti Múzeumban őrzik. Először Paulsen ismertette a magyarországi viking leletekkel kapcsolatban.^') A lándzsa hossza 60 cm, melyből a lándzsaalapra kb. 40 cm esik, s mindkét oldala damaszcirozást mutat. A köpűje hatszögletes, s az érdessé tett alapját aranyréteggel borították. Mind a hat oldal díszítéses, a két keskeny oldalon növényi, a szélesebb oldalakon geometrikus minták szerepelnek. Készítése helyéül a legnagyobb valószínűség szerint Gotlandot kell kijelölni. A sok skandináv lelettel összehasonlítva, melyeket Paulsen felsorakoztat, megállapítható, hogy készítési ideje a 11. század első fele. A lándzsa nem volt használati fegyver, sőt talán még díszfegyver sem, hanem inkább insignium, hatalmi jelvény. (2. sz. kép, 7. szám.) Ez utóbbi leletek alapján joggal tételezzük fel, hogy a régészeti kutatások fővárosunk területéről még sok értékes emléket hozhatnak napvilágra, melyek a népvándorlás korától a királyság első századáig tartó korszak gyér számú emlékeit gyarapítva kiegészítik a történeti adatok hézagait. .''•• . • Dr. Nagy Lajos.