Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)
Nagy Lajos: Pest város eredete : előzetes jelentés az eskütéri ásatásokról 7-24
PEST VÁROS EREDETE 21 1) Szalay Ákos , A dunabogdányi római castellum-ról (Archaeologia Hungarica X.) 1933. Építészeti szemszögből, nagy elfogultsággal megírt dolgozatának eredményeit csak \dgyázva szabad használni. Kívánatos volna, hogy Paulovics Istvánnak az ásatások vezetőjének régészeti és történeti megállapításai hamarosan megjelenjenek és tisztázzák Szalay tévedéseit. — A szentendrei római tábor és telepről írt monográfiám rövidesen napvilágot lát »Römische Forschungen in Szèntendye« cím alatt a frankfurti Römisch-Germ. Kommission kiadásában. — Nagyjelentőségű Paulovics István jelen évi ásatása, mely a dunabalparti nógrádverőcei hídfőállás feltárását eredményezte. 2) V. ö. Alföldi éremrepertoriumát. Der Untergang der Römerherrschaft in Pannonién I. (1924) S. 21—67. 3) A budakalászi és csillaghegyi burgusokat 1932—1934-ben ásattam fel. Még nincsenek publikálva, ^) Frigeridus életére Id: O. Fiebiger u. L. Schmidt, Inschriftensammlungen zur Geschichte der Ostgermanen. Denkschrift der Kais. Akad. der. Wiss. Band 60, Abt. 3, S. 145.; Alföldi, id. h. I. S. 82—83. 5) Alföldi, Leletek a hún korszakból és ethnikai szétválasztásuk (Archaeologia Hungarica IX.) 1932, 42.sk . 1. 20. kép, XXIX—XXXI. táblák. 6) Hampel, Altertümer des früheren Mittelalters II, S. 343 ff. ; III. Taf. 263. '') Még most is sok tekintetben helytálló Salamon Ferenc megállapítása. Buda-Pest története II. 27.sk.l. U. az, A rómaiság elenyészte Pannoniában s különösen Aquincum vidékén. Századok, 1881, 643. sk. old. Az általános történeti események megítélésére elég Alföldi művére utalntmk. Der Untergang . . . I— II. (1924—1926.) ^) Mon. Germ. Auct. ant. VIII., 190. — Aquincum nevét olvashatjuk két földrajzi tankönyvben is, melyek a 7. és 8. századokra nézve bizonyítanák Aquincum fennállását. V. ö. Fröhlich, Aquincum történetéhez. Egyet. Phil. Közlöny 6. (1882), 141—144. old. 9) Alföldi, id. m. II. S. 30 ff. !•') Szönyi, Az Országos Magyar Régészeti Társulat Évkönyve II. (1923—26), 172—195. old.; Nagy, Iricordi cristiano-romani trovati recentemente in Ungheria. Relazioni al III. Congresso internazionale di arch, cristiana 1934, p. 296; Alföldi Burasia Septentrionalis Antiqua IX. (1934), S. 301—302. 11) Nagy Géza, Budapest a népvándorlás korában. Budapest Régiségei V. (1897), 56.sk . old. 12) Kuzsinszkynak a Bud. Régiségeiben megjelent dolgozatain kívül összefüggő képet adnak a következők is : Aquincum. Kül. lenyomat a »Budapest Műemlékei«-ből 1925; Aquincum helyrajza. Tanulmányok Budapest mtíltjából. II., 32—39. old. ; Aquincum. Az ásatások és múzeum ismertetése. 7. kiadás. 1933. la) Pleidell Ambrussal nem. tudok egy véleményen lenni, mikor a rómaiak jelenlétét Pannoniában és Aquincum környékén feltételezi a honfoglalás korában. К tekintetben Hóman és Pais véleményeihez csatlakozom. V. ö. Századok 68 (1934), 189. sk. old. 1*) A vízvezeték ezen magassága természetesen csak a Szőlőkert-utcai szakaszra illik, mert az esésnek megfelelően (8 ezrelék) a forrás felé emelkednie kellett. A vizet itt is úgy duzzasztották fel, mint akár a Római-fürdőnél a Külső-Szentendrei-út mentén haladó aquaeductus számára. Ez utóbbi azonban nem ivóvizet szolgáltatott, hanem thermális vizet vezetett a fürdőkbe és a királyhegyi amphitheatrumba, 1^) Helyesen ítéli meg Pleidell, A magyar várostörténet első fejezete. Századok 68 (1934), 191. sk. old. 16) Nagy Géza, Bud. Rég. V. (1897), 63. old. ^'') Nagy Lajos, Az óbudai ókeresztény cella trichora a Raktár-utcában. (Az Aquincumi Múzeum kiadványai I. 1931.) — A késő-római óbudai emlékeket részben hozza Hampel is. Fzeket így mellőzhetem. 18) Nagy L., Keresztény-római emlékek Magyarország területéről. Arch. Ért. 45. (1931), 29. old. ; Kuzsinszky, Aquincum. Vezető. 7. kiadás. 1933, 9. old. 19) Nagy Géza, Bud. Rég. V. (1897) 65. old., IV. kép. 20) Wekerle, Arch. Ért. V. (1885) 20—24., 90—100. old. ; Hampel, A régibb középkor emlékei a Magyarhonban I. (1894), 41. old., XXXVII. tábla.
