Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Nagy Lajos: Pest város eredete : előzetes jelentés az eskütéri ásatásokról 7-24

18 DR. NAGY lyAJOS tűnt, hogy ez a római eredetű vár, ha kijavítva is, megmaradt a közben kiépített és várfallal körülvett nagy pesti város középpontjában mint a város magja, belső vára, de egyúttal mint az antik tradiciók őrizője is. Pest területéről honfoglaláskori sír eddig nem volt ismeretes. A f. évi június havában a Mexikói-út 41/c számú telken alapásás közben dúltak fel egy nagyjelentőségű leletet. Bár a sírlelet nem teljes, egyes részei elkallódhattak, utánjárással és a telep újabb felásásával sikerült a leletkörülményeket tisztázni. A sír homokos talajban, másfélméter mélységben került elő. A csontváz lábainál lókoponya, oldalán egy ép kard, s két különböző bronzcsatt fordult elő, valamint a ló vas-zablájának maradványa (3. sz. kép). Dr. Bartucz Lajos antropológiai vizsgálatának eredményét a hozzáküldött töredékes koponyáról a következőkben közölte : »A vizsgálatra beküldött honfoglaláskori koponya, sajnos, annyira hiányos, hogy azon sem mérések, sem behatóbb morfológiai vizsgálatok nem végezhetők s így típus-megállapításra nem alkalmas. Annyi bizonyos, hogy erőteljes izomzatú férfi koponyájával van dolgunk. Életkora, amennyiben a hiányos csontokból következtetni lehet, még nem volt túl a 40 éven, viszont a húsz évet már valószínűleg betöltötte. Sajnos, egyetlen foga sincs, s a fogmedrek sem vizsgálhatók. Az orrgyök szélessége, a Proc. frontalis maxillae lapos fekvése, a Fossa canina alkata, a járomcsont (os zygmaticum) magas és széles volta, rézsútos helyzete, az alsó szemgödri szél előreállása s a nagyon töredékes ramus dexter mandibulae aránylagos szélessége, mind oly jellegek, amelyek a mongol rasszkörre utalnak. Ezzel szemben a homlok alkata, s amennyire a töredékből megítélni lehet, az agykoponya alakja, arra utalnak, hogy a mongol rasszkörnek valamelyik típusa itt nem tisztán, hanem európai rasszkeveredés alakjában mutatkozik. Némi hasonlatosságot tüntet fel e koponya egyfelől az ó-kécskei honfoglaláskori koponyával, másfelől az avarkori mongoloid koponyatípusokkal. Közelebbi meghatározás a nagyon hiányos és sérült koponyán nem eszközölhető.« (1934. jún. 1.) A sírban talált lókoponya a halotti tor maradványa s ez jellegzetes a steppel harcos-nomád temetési rítusra, mely szokást még mint belsőázsiai örökséget Oroszországból hoztak magukkal a honfoglalók. A lókoponyát felkantározva tették a sírba, de csak kevés vasrész maradt belőle. Hogy egykor díszesebb lehetett, azt a koponya szájánál látható, ma már eltűnt bronzalkatrészből származó zöldes patina is mutatta. A sír legértékesebb lelete egy kétélű nehéz kard, mely első tekintetre a hazai leletekben gyakori normann kardokkal egyezőnek látszik. Hossza 92*1 cm, a penge hossza 78*7 cm. A markolat méretei: a markolatgomb hossza 6-7 cm, a keresztvas hossza 11 cm, a markolat hossza a gomb és a keresztvas között 9*5 cm. A penge szélessége fent 5 cm, a hegyénél 2-6 cm. Megmaradt a hüvely kevés faalkatrésze, mely nyárfának állapíttatott meg. Két bronz pánt szolgált a hüvely fölfüggesztésére. Fettich Nándor, aki legutóbb foglalkozott a honfoglaláskori normann kardokkal, ismert számukat 16-ra teszi.^i) Megállapítja, hogy Magyarország területén