Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Nagy Lajos: Pest város eredete : előzetes jelentés az eskütéri ásatásokról 7-24

PEST VÁROS EREDETE 19 a honfoglalást megelőző időktől kezdve a 10. és 11. századon át állandóan divatosak. A leghíresebb honfoglaláskori síríeletnek, a bene-pusztainak normann kardja a kievi sírleletben talált normann kard^^) tanúsága szerint a levediai tartózkodás idejéből származik. A normann-szláv állammal való kereskedelmi összeköttetés a magyarság anyagi kultúrájára, elsősorban fémművességére volt nagy hatással. В jellegzetes normann kardnak nagymérvű fellépése mutatja, hogy a levediai korszakban a kievi állammal való érintkezés a mélyebb kultúrhatások befogadása mellett a magyarság katonai szervezetébe újabb, nem steppel elemek felvételét eredményezte. Az eddig ismert normann kardok pengéje egyenes vonalban keskenyedik a hegyig. Fettich állapította meg, hogy az új budapesti kard pengéje ettől eltér. Ha nem is erős, de felismerhető görbülete van, ami a honfoglaló magyarság könnyű lovassági görbe kardjára, a szablyára emlékeztet. Ez utóbbinak alsó harmada kétélűvé szélesedik, hogy szúrásra is alkalmas legyen. A normann kard ezzel szemben kétélű és egyenes. Új kardunk így a szablyából, az ősi steppel lovasnomád fegyverből az átmenetet képviseli a normann kardhoz. Ennek készítése pedig csak ott és akkor történhetett, mikor a magyarság szoros kapcsolatba került a normann-szláv állammal, tehát a levediai tartózkodás idején (889 előtt). A normannság a saját típusú kardján a fogyasztó magyarság számára változtatást, annak nemzeti fegyverével való összeegyeztetést tett, A kardot tartó övszíj csattja, miként a kardhüvely pántjai, bronzból készült. Előlapján, mely kissé kiszélesedik, olyan vésett díszítések láthatók, melyek stilisztikailag a honfoglaló magyarság tarsolylemezeinek^^) díszeivel és a kievi lelet kardjának markolatdíszítésével egyezők. így készítési helye a magyarság levediai tartózkodásával függ össze. A koponya mongoloid jellege, a temetés steppel nomádlovas rítusa, s a levediai tartózkodásra visszamenő normann-szláv stílusú mellékletek a sír korát a vezérek korába, minden bizonnyal a honfoglalás elejére helyezik. A fiatal vitéz kardfelszerelését még Levediából hozhatta magával s a Pest környékén talált első u. n. honfoglalási lelet. A sír környékét nagy területen felásattam, de a homokos talajban semmit sem találtunk. így itt is egyes temetkezéssel állunk szemben, ami igen gyakori az előkelő magyarságnál. Egyes temetkezés volt pl. az első honfoglaláskori benei lelet is, melyet 1834-ben találtak. Ezzel a lelettel sok tekintetben összefüggő első budapesti leletünk véletlenül éppen 100 évvel rá látott napvilágot. A mexikói-úti sír kardját a hazai archaeologia a »7/. budapesti viking kard«-näk fogja elkönyvelni. Az első kardot már régebben találták, az Erzsébet-híd építése alkalmával a budai oldalon hozta fel egy kotrógép a Dunából.^*) Formai és technikai tekintetben eltérést mutat a mexikóiúti kardtól, s egy másik viking kultúrközpont emlékeihez kapcsolódik. A kard gombján és keresztvasán háromféle anyagból álló tausirozás fordul elő : ezüst, vörösréz és talán arany. Származási helyére legutóbb Paulsen mutatott rá.^^) Legközelebbi analógiája, mind alakra mind díszítésre, Lippehne mellett (Neumark) került napvilágra, a hazai leletek közt pedig a váci kard a legközelebbi rokona. A díszítés szalagornamentikája eredetileg Írországi. Nagy szerepet játszik a dániai, főleg azonban a gotlandi fegyverek niello-díszítményeiben, s Paulsen a magyarországi viking 4*