Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Schoen Arnold: A pesti szervitatéri Mária-szobor 157-164

160 DR. SCHOKN ARNOIyD a szerviták ekkor is a városi tanácshoz fordultak támogatásért, amely majorjuk hátralékos 40 forintnyi adójából 30 forintot engedett át e javítási munkálatra 1758 március 7-én kegyes alamizsna címén. Mellőzve a teljesen jelentéktelen, az emlékmű lényegét vagy részeit nem módosító restaurálásokat, különösen a 19. század folyamán növekszik meg e Máriaszobor hel5rtörténeti kapcsolatainak a jelentősége. Amikor a 19. század kezdetén a Szépítőbizottmány által inaugurált hatalmas építkezés megindult Pesten, a szobor közvetlen szomszédságában 1810—1812 között két bérház építése a szobrot is megviselte. Ezen a téren ugyanis Urban József háromemeletes sarokházának és Mady István szintén háromemeletes házának — amelyeket Hofrichter József építőmester tervezett— építése alkalmával a szükséges építőanyagokat e szobor körül halmozván fel, tönkrement annak a kőbalusztrádja. A bérházak építésének befejeztével 1814-ben Urban 30, özvegy Madyné pedig 50 forinttal járul a javítási költségekhez ; ez alkalommal Schmiedt két mázsa vasat adott, amelyből Schwarz kovácsolt láncot a kőbaluszterekhez ; a Fischer-család pedig festéket és olajat ajándékozott ; Brandtner és Rauscher az aranyozást végezték el ingyen. A rohamosan fejlődő városi élet sodrában Fischer Péter cukrász a Szervita-téren 1840-ben nyári idényre uzsonna-kioszkot emelt, ami ellen a szerviták óvást emeltek a városi tanácsnál azzal az indokolással, hogy egyrészt a tér megvett tulajdonuk, ahol beleegyezésük nélkül senki sem építhet, még alkalmi, ideiglenes építményt sem, másrészt a kioszkban idővel esetleg zene is szólhat, ami a Mária-szobor közelében nem tűrhető, azzal példálózva, hogy a bécsi Grabenen levő Szentháromság-szobornál sem engednek meg ilyesmit. Bz érvelésre a városi tanács 1841-ben Fischerrel lebontatta a kioszkot, amellyel a cukrász a Német Színház környékére vonult. Ezután 1842-ben 500 forintnyi költséggel alapos restaurálásban részesült az egész Mária-szoboremlék Scheirer festő vállalkozására. A Szervita-térnek magas, háromemeletes házakkal való kiképzése után részben esztétikai szempontból, majd a tér forgalmának fejlődése miatt, részben gyakorlati szempontból az egész emlékműnek a templom bejárata elől a tér közepére való áthelyezése vált szükségessé. E munkálatokra, tehát a fundamentum áthelyezése, átrakása, a talapzat, a párkány, a fedőkövek újakkal való kicserélése, a plasztikai részek kijavítása, olajozása, festése s aranyozásának elvégzésére, végrehajtására 1862 május 3-án Marschalkó János akadémiai szobrász tett ajánlatot 785-95 forintnyi költségvetéssel. Ez a gyökeres restaurálás és az emlék áthelyezése, amely az egész szoboremléket a templom bejárata elől a Szervita-tér közepére, frontálisan a tér északi torkolata tengelyének a vonalába állította, 1863 tavaszán történt és június 4-ére készült el. Az így áthelyezett szobrot 1866-ban a végleges eltávolítás veszedelme fenyegette, amikor ez év október 30-án Fiszter Máté akkori szervita perjel a főpolgármesterhez folyamodott, hogy engedélyezze a I^engyel Miklós egri kanonoktól Pest városának felajánlott Immaculata-szobornak a Szervita-téren levő szobor helyére való felállítását. A városi tanács azonban annak a Rókus-kórház előtt való felállítása mellett döntvén, és azt 1867 szeptember 8-án ott leleplezvén, a szervitatéri Mária-szobor