Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Garády Sándor: A Szent Lőrincről elnevezett budamelléki pálos kolostor 145-156

A Szent Lőrincről elnevezett budamelléki pálos kolostor. Az első, Remete szent Pálról elnevezett remetetestvérek rendje^) vagy röviden pálos szerzetesek az egyedüli Magyarországon keletkezett szerzetesrend. Keletkezésének időpontja a 13. század közepe. A rendnek egyik legnagyobb, legszebb kolostora a Buda mellett épült, Szent Lőrincről elnevezett kolostor volt. Ez egyúttal a rend főkolostorává vált, hol a frior generális székelt és a nagykáptalan tartotta üléseit, amikor is a rend képviselői egész Európából összegyülekeztek. A prior generális mindig magyar volt és Magyarországon lévén a rend székhelye, nem ok nélkül nevezték magyar szerzetesrendnek. Tragikus magyar sors, hogy 1786-ban történt feloszlatásuk óta éppen ez a törzsökös magyar szerzetesrend, amelynek szegény, majd mindig elhanyagolt magyar nyelvünk annyit köszönhet, egészen mostanáig kimaradt a szintén föloszlatott, de később újból betelepített rendek közül. Bizonyos örvendetes időszerűséget ad e soroknak az a körülmény, hogy kerek másfélszázados távollét után most nemrég újból megtelepedett a rend Magyarországon és éppen annak fővárosában, Budapesten. Kár, hogy nem a régi helyén vagy annak közelében. Pedig ennek a régi helynek elvesztését a rend is fájlalhatta, hiszen főkolostora volt. Jele ennek, hogy ha nem is Budának a töröktől történt visszafoglalása után azonnal, de később 1746 szeptember 15-én Kehér Pál akkori magyar provinciális a kolostor és templom helyéért port indított Buda sz. kir. főváros ellen.^) A pör a hétszemélyes Tábla 1752 szeptember hó 25'-én kelt ítéletével nyert befejezést. Az ítéletet Galántai Fekete György kir. személynök, az akkori idők nevezetes, nagy szerepet játszó egyénisége és bácskai Báchkay József ítélőmester (Magister Protonotarius) írta alá. A pálosok pörvesztesek lettek. Elvesztették a pört az indokolás szerint azért, mert nem sikerült elegendőképen bizonyítani birtokjogukat. Sajátságos, hogy igényjoguk bizonyítására fölsorolták a legkülönfélébb adatokat és okmányokat. így a többi között, hogy Zsigmond király 1391-ben a budai polgárok adójából (collecta) évi 300 arany forintot utalt ki számukra, hogy évente a kolostorban a szokásos nagy káptalant megtarthassák. Sőt még Bonfiniusra is hivatkoztak.^) Ellenben nem emlékeztek meg Hench fia János ispán -erdőből és szántókból álló birtokadományáról. Erről Gyöngyösi Gergely pálos szerzetes (szül. 1472 f 1532 után) a rend történetét felölelő munkájában*) megemlíti, hogy Hench János ispán ezt a kolostor körül fekvő birtokot 12. Tanulmányok Budapest múltjából. III.