Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Rokken Ferenc: A Ferenc József-tér 40-62
48 DR. ROKKEN FERENC szálljak ki, s nézzem-körül magamat az udvarban • Csudámat fogom ott látni! — úgymond. :. . A ház fenekében, áltellenben a kapuval, a Dunával és Budával, két temérdek oszlop tart egy háromszegü frontot, melly alatt eggy nyáriszoba nyilik, előfal nélkül, azok szolgalatjára, kik itt ferednek s eggyütt akarnak mulatozni. A szűk udvar közepében eggy teknő szökteti-fel vizét, s a teknőt virágtáblák veszik körül. A ház Gyönyör lakja! — kiáltám ; mert még akkor nem tudtam, hogy a Dicsőségé.« (Kazinczy Ferenc a »Dicsőség« szóval gróf Széchenyi István személyét jelképezte, aki már ekkor az első emeleten lakott.) Meg kell szólaltatnunk a tíz esztendővel később megjelent dr. Jankovich „Pest und Ofen mit ihren Einwohnern" című művét is, melyben a szerző Pfeffer Diana-fürdőjéről olyan elragadtatással írt, hogy a külföld legszebb fürdői közé sorolta. Jankóvich »Pesth und Ofen mit ihren Einwohnern« című művének 52. lapján a következőleg ír róla : »Dieses vor einigen Jahren in der schönsten Gegend des Donauufers am Börsenplatze errichtete, zwei Stockwerke hohe, Badehaus Nro. 23., dem Herrn Pfeffer gehörig, ist eines der schönsten, welches selbst das Ausland schwerlich aufzuweisen im Stande ist. I/uxus, Eleganz, Reinlichkeit und prompte Bedienung lassen nichts zu wünschen übrig. Der Hofräum ist mit einem Springbrunnen, Blumen und Bäumen geziert. Die im Erdgeschosse befindlichen 18 Badestuben Hegen in einem Halbzirkel, welcher mit einem Säulengange versehen ist. Einige der Badezimmer sind sehr elegant eingerichtet, andere sind es weniger. Das Wasser zu den Bädern wird aus der Donau geleitet und gewärmt. Die Preise sind der Bequemlichkeit, die man hier findet, angemessen ; aber in Verhältniss zu den übrigen Bädern, doch zu hoch.« Pfeffer Ignác Dunafürdője — vagy mint később nevezték »Dianafürdője« — évtizedeken át zavartalanul működött. A Diana-fürdő fennállása alatt Pest városát ért elemi csapások közül az 1838-ban bekövetkezett nagy árvíz nem tett benne jelentős károkat, úgy hogy az árvíz lehúzódása után ismét üzemben volt. Sokkal jelentősebb megrázkódtatást idézett elő az 1848/49. évi szabadságharc ideje a fürdő életében, mert 1849 májusában Buda várából az osztrák ágyúk bombái megrongálták az épületet és felgyújtották. A ház tetőzete teljesen leégett, a két emelet lakószobái pedig hasznavehetetlenekké váltak s a fürdőt is be kellett rövid időre zárni. Pfeffer Ignác azonnal hozzáfogott az épület kijavíttatásához, azonban a hadiállapot következtében az építési anyagban nagy hiány volt s nem tudta tervét megvalósítani. Az 1849. évben csak ideiglenes tetőszerkezettel látta el házát, hogy az épület épségben maradt részeit az idő viszontagságai ellen megvédhesse. 1850 április 10-én már beadvánnyal fordult a Szépítő Bizottmányhoz, melyben a megrongált első és második emeleti lakószobák helyreállítására, valamint a végleges tetőzet elkészítésére az engedély megadását kérelmezte. A Szépítő Bizottmány Pfeffer kérelmét teljesítette s a kívánt építési engedélyt 1850. április 15-én számára kiadta. Az átalakítási munkálatok még 1850-ben befejezést is nyertek, minek következtében a fürdő is újból üzembe került. (Pesti levéltár: Verschönerungs-Archiv 12746.)
