Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Rokken Ferenc: A Ferenc József-tér 40-62

46 DR. ROKKEN FERENC terveket a pestvárosi tanáccsal egyetértőleg elfogadta és a kívánt engedélyt 1822. április 28-án megadta Pfeffer Ignácnak, aki az építkezéshez azonnal hozzákezdett. A terveket Hild József építőmester készítette, aki egyúttal az építési munkálatokat is vezette. Az elkészült ház homlokzatával a Kirakodó-térre (ma Ferenc József-tér) nézett és e részen nyertek elhelyezést a lakások is, míg a későbbi Fürdő-utcai oldalon és a ház udvarában a fürdő céljait szolgáló helyiségek voltak. A Szépítő Bizottmányhoz benyújtott tervekből világosan megismerhetjük Pfeffer Ignác fürdőjének belső elrendezését. Hz a fürdő teljesen a mai kádfürdőkhöz volt hasonló. A bejárás a fürdőbe a Kirakodó-tér felőli főkapun át történt. A mélyen húzódó kapuzat egy oszlopsorral körülvett négyszögletes csarnokba vezetett, amely pihenő- és egyúttal szórakozóhelyül is szolgált. A csarnok olyan kényelmesen és csinosan volt berendezve, hogy még előadásokat és hangversenyeket is tartottak benne. A fürdőszobák a csarnokot alkotó oszlopsor mögött húzódó folyosóról nyílottak és számuk 18 volt. (Pesti levéltár : Verschönerungs-Archiv 3190.) A fürdővizet a Dunaparton létesített vízemelőkészülék segítségével facsöveken keresztül szivattyúzták egy gyüjtőmedencébe, ahonnét ugyancsák facsöveken folyt a Dunavíz a kádakba. A nyári hónapok tartama alatt természetes hőfokú víz állott a közönség rendelkezésére, míg a hidegebb időszak beálltával a gyüjtőmedencében felmelegítették a Dunavizet. (Das Wasser zu den Bädern wird durch ein Druckwerk aus der Donau hingeleitet, dort erwärmt, und in zwei Röhren, kalt und gewärmt, in jedes Badezimmer geleitet. Feldmann: Wegweiser. 121. lap.) A vízemelőkészülék volt a fürdő legfontosabb technikai berendezése, amelynek engedélyezéséért az 1822. év végén Pfeffer Ignác beadvánnyal fordult a pestvárosi tanácshoz és ebben új fürdőjének üzembehelyezéséhez nélkülözhetetlen »vízemelőkészülék«-nek a Dunaparton való felállítását kérelmezte. Előadta a kérvényben, hogy közvetlenül a Dunaparton két kutat szándékozik felállítani azon célból, hogy a kutakba bevezetett dunavizet a nagyobbik kútra alkalmazott szívó-nyomó készülék segítségével fürdőjébe vihesse. A kutakból a víz a fürdőbe facsövek közvetítésével jutott volna, amelyeket két lábnyi mélységre tervezett a föld színe alá fektetni. Kijelentette ez alkalommal Pfeffer Ignác, hogy a csövek lefektetéséből a szomszédos ingatlantulajdonosoknak semmiféle káruk sem származik és ha netalán ebből mégis károsodás állana elő, azt megtéríteni kötelességének tartja. A városi tanács az engedélyt kérő folyamodványt az építési bizottmánynakvéleményezés céljából kiadta. Az építési bizottmány 1822. december 4-én tette meg jelentését és a vízemelőkészülék felállítására az engedély megadását javasolta oly kikötéssel, hogy a vízhez közelebb eső kút falazása nem lehet magasabb, mint a szabályozott Dunapart alsó cölöpözése (. . . als die Pilotirung des scarpirten Ufers) és hasonló kő-fedőlappal látandó el, mint a Dunapart kövezése. Kikötötte továbbá a bizottmány, hogy ezt a kutat úgy kell elhelyezni a parton, hogy az esztendő nagyobb részében víz alatt legyen s ne képezzen akadályt a hajóközlekedés számára. A második kútra nézve pedig előírta a bizottmány, hogy a szabályozott part legmagasabb pontján akként építendő meg, hogy az elegyengetett Kirakodó-térrel