Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Kuzsinszky Bálint: Aquincum helyrajza : akadémiai székfoglaló 32-39
AQUINCUM HEGYRAJZA 37 tagjai és főtisztviselői szerepelnek és az egyik oltárkő még Kr. u. 193-ból való, mikor Aquincum municipium, míg a másik oltárkövön már colonia. Hasonlóképen csak polgári hatóságokkal találkozunk a többi épületekben is. Az első mithraeumban, melyet 1888-ban ástam ki, mind a négy oltárkövet a colonia egyik tanácstagja és aedilise, M. Antonius Victorinus, decurio coloniae Aquincensis, aedilis állította. A második mithraeumból, mely a Krempl-malom előtt állott, 5 feliratos oltár ismeretes és a dedikálok felszabadított rabszolgák (liberti), úgy hogy ez a mithraeum minden bizonnyal kizárólag az övék volt. Volt gazdájuk, C. Julius Victorinus, itt is a colonia Aquincensis tanácstagja és mint az oltárkövön olvasható két consul nevei meghatározzák, a felirat 198-ból származik, amikor tehát Aquincum már colonia volt. Legújabban pedig az ásatásoktól délre napfényre került a centonarii (tűzoltók) gyülekezőhelye az orgonával, melynek bronztáblája így szól: C. Julius Viatorinus decurio coloniae Aquinci, aedilicius, praefectus collegii centonariorum hydram (a víziorgonát) collegio supra scripta de suo dono dédit. Modesto et Probo consulibus, azaz Kr. u. 228-ban. Itt a polgárvárosra nemcsak Viatorinus községi tisztségei mutatnak, hanem éppen így a collegium centonariorum, mely ott, hol katonaság volt kéznél, bizonyára felesleges lett volna. Míg a beépített téglákon sehol sem találjuk a katonaság nyomát, annál érdekesebb Atilia Firma bélyege, mely a második nagy fürdő tégláin fordult elő. Éppen így nem bizonyítanak a katonaság mellett az ásatásoktól keletre, a gázgyár területén végzett kutatások : a kerek templom valószínűleg a benszülöttek valamelyik istenségéé volt, míg a harmadik mithraeumban az egyik oltárkövön megint csak decurio municipii Aquincensis, II vir iure dicundo (vagyis az egyik polgármester, mert kettő volt, mint Rómában a két consul), aztán praefectus collegii fabrum (tehát az ácscéh elnöke) olvasható. Aquincum most már, mint látjuk, ezen vidéken másodszor tígy szerepel, mint municipium, amivé elsősorban a benszülöttek községei lettek, amikor a római kultúrát elsajátították. De a nagy fazekastelephez sem lehetett semmi köze a katonaságnak. Amint legutóbb megjelent munkámból (A gázgyári római fazekastelep Aquincumban. Budapest Régiségei XI. 1932) látni lehet, voltak ott ugyan olyan nagy kemencék is, melyekben másutt a katonaság égette tégláit, de a fazekasok, kiket név szerint ismerünk, polgáremberek, kik a legkülönbözőbb agyagárut főleg exportra készítették. És ott van az amphitheatrum, melyet már az országút másik, nyugati oldalán még Torma Károly 1879 és 1881 között feltárt. Az értékesebb feliratokat Nemesis szentélyében találták, amely azonban az amphitheatrummal össze volt építve. A nagy oltárkövet M. Ulpius Zosimus Kr. U. 162-ben állította, amikor tehát az amphitheatrumnak már állania kellett. Egy négyszögű táblán többen vannak említve és ketten különböző városi tisztségeket viseltek. Ebből is nyilvánvaló, hogy ezen amphitheatrum éppen úgy, mint az Óbudától északra napfényre került többi épületek, a polgárvároshoz tartoztak. ; De bármennyire világos ma, hogy a tábor és katonaváros Óbudán volt, a polgárváros pedig tőlük északra külön városrészt alkotott, egy időben úgy látszott, mintha ennek éppen az ellenkezője volna igaz. Amidőn