Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Isoz Kálmán: Egy pesti zenész feljegyzései 1796-tól 1800-ig 181-190
182 ISOZ KÁLMÁN átrándult Grácba anyjának meglátogatására s talán háztűznézőbe ís, amire Ferenc bátyjának Grácból 1783 július 21-ikén hozzáírt leveléből következtethetünk, amelyben az év őszére anyjukhoz Grácba hívja, mert a többi testvér is eljön s András már nejét is elhozza magával, amihez kegyetlen őszinteséggel hozzáfűzi, hogy azért az ne tartsa vissza az úttól, hogy »dein Schatz, die Gutscherwirth Miezel geheyrathet hat«. Vigasztalásul hozzá teszi még, hogy »es gibt noch mehrere Mädchen hier, und zwar schönere, denn Sie war.« B felfogással szemben Lettner András az orgonás és tanító, kinek úgylátszik elég szerény keresete volt, egyik későbbi levelében előrebocsátva, hogy ő igen boldog családi életet él, de a nehéz viszonyok között »négy éhes szájról« kell gondoskodnia, azért azt a tanácsot adja, hogy »ha nem vagy lekötve«, csak »pénzes leányt végy feleségül« és »kövesd Pischinger példáját.« De sem a vigasztalás, sem a jó tanács nem használt s akár azért, mert a kor érzelmessége által fűtött szerelmi bánata nem engedte, akár azért, mert a megélhetés nehézségei riasztották vissza, Lettner Jakab legényember maradt holtig. Amikor már kilencedik éve állott Sopron szolgálatában, változtatni kívánt helyzetén. Először Grácba akart visszamenni, hogy magára maradt édesanyjának legyen támasza. Az öregasszony azonban 1787 április 14-ikén kelt meleghangú levelében köszönte a jó szándékot, de mert Grácban igen nehéz az elhelyezkedés, biztatta fiát, hogy maradjon meg állásában. De Lettner a toronyzenészi pályánál többre vágyott, mert hiszen már Sopronban is foglalkozott zenetanítással. Itt többek között Jillier altábornagy leányát is zongorázni s énekelni tanította. Amikor a kétévi tanításról az apa szolgálati bizonyítványt állított ki, megelégedésének kifejezése mellett hangsúlyozta, hogy Lettner józan, erkölcsös, becsületes és illedelmes ember, aki »jobb sorsra méltó« s ezért mindenkinek ajánlja. Ez a bizonyítvány így hangzik : Ich Endes gefertigter solle graft gegenwärtig meiner eigenhändigen Unterzeichnung zusteuer der Wahrheit bezeigen, das Vorzeiger desen Jakob Lettner durch zwey gantze jähre meine tochter ins Clavierschlagen und singen mit so vieler bestrebung unterichtet habe, die meine gräfte übersteigendes lob so als belohnung allerdings verdiende, das ich ferners denselben diese geraume Zeit hindurch als einen stets nichtern, sittsam, ehrliebend und manirlichen menschen kante, ist auf volle Wahrheit gegründet, alszozwar, dasz ich diesen Jakob Lettner unbedenklich, aller orthen, alsz einen getreu und besseren Schicksals würdigen menschen anzuempfehlen mich getraue, demselben alszo dieses schrieftliche Zeignüsz mit zu theilen nicht nur unbedenklich sondern selbstpflichtschuldig gefunden zu haben soll meine Unterzeichnung und beygedruckt angebohrenes insziegel bekräftigen. Sig. Oedenburg den 9-den Aug. 1787. L. S. L M. B. von Jillier. Seine Kays. Königl. Apostol. Mayestät würklich bestellder Feld Marchai Lieut, der In- . fanterie, des Maria Therezia _ S Ordens Ritter und Innhaber ,• eines Regiments zu fusz. ! Y-:-'sj
