Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Isoz Kálmán: Egy pesti zenész feljegyzései 1796-tól 1800-ig 181-190

EGY PESTI ZENÉSZ FELJEGYZÉSEI 1796-TÓIy 1800-IG 183 Minden bizonnyal egy ily előkelő állású úr ajánlása lényegesen megkönnyítette az amúgyis több hangszeren játszó s használható zenésznek ígérkező Lettner pesti elhelyezkedését. Hogy Sopronból közvetlenül jött-e Pestre, vagy Pozsonyon, esetleg Bécsen keresztül, nem tudni. Minden bizonnyal 1788 elején ideiglenesen elhagyta Sopront s kereste szerencséjét s csak miután valahogy biztosítva látta megélhetését — alighanem a pesti színház zenekarában — kérte ki soproni mestere bizonyítványát. Bz így szólott : : Endes Unterfertigter bekenne hiemit : dasz Jakob Lettner von Anno 1779 bis 1787 einfolglichen durch neun Jahr bey mir als Turnergesell in Condition gestanden seye, und sich wehrend dieser Zeit stetshin fleissig, getreu, und friedfertig auch zu meinen beständigen Wohlgefallen verhalten habe. Zur Urkund dessen habe gegenwärtiges Zeügnisz eigenhändig unterschrieben und mein gewöhnliches Pöttschaft beygedrucket. Oedenburg den 18-ten August 1788. L. S. Ludwig Gassner Stadt Thurnermeister. Dasz gegenwärtiges Zeügniss der vorbenante hiesige Stadt Thurnermeister Ludwig Gassner eigenhändig unterschrieben und sein Insiegel beigedrücket habe, ein solches wird, in Fidem unter Notarialunterschrift und beigedruckten Gemeiner Stadt Insiegel recognosciret. Oedenburg in Senâtu den 18-t August 1788. Ir« S. Joseph Bematschky der königl. Freystadt Oedenburg geschwor. ner Obernotär. Lettner Jakab az 1789 húsvétjával működését Pesten és Budán megkezdő Bergopzoom—Kumpf-féle színházi vállalkozás zenekarának az egyik oboása (a Theater Taschenbuch Lethner Jánosnak írja), Unwerth gróf igazgatósága idején 1790-ben klarinétos, Busch Jenő idején oboás (1794), majd fagótos (1796), később fuvolás a zenekarban

2

) Lettner pesti tartózkodásának kezdetétől fogva szorgalmasan feljárt a főplébániatemplom kórusára, hol az istentiszteleti zenéken ingyen közreműködött. Ezt a szolgálatot valószínűleg — mint annyi más zenész — abban a jó reményben végezte, hogy majd alkalmilag, mint bevált muzsikus, a fizetett városi zenészek sorába kerülhet. Addig is az az előnye megvolt, hogy regenschorikkal s más zenészekkel való ismeretsége folytán a város különféle templomaiban rendkívüli szolgálataiért, temetéseken való zenélésért külön keresetre tehetett szert. A világi vigasságokban, mint bálok, éji zenék (cassatiók), melyek ugyan ritkábbak voltak, jobban fizetett a muzsikálás. A jó reménység, mely főplébániai működését fűtötte, csak évek soriig tartó várakozás után teljesedett be s akkor is csak félig. Amikor Reinold Boldizsár egész fizetéses zenész 1796-ban meghalt, állására többedmagával Lettner is folyamodott. Miután a rendes fizetésű városi zenészek száma kicsiny volt, már régóta szokásban volt, hogy egy illetményre félfél fizetéssel két zenészt alkalmaztak. A városi tanács ezért a folyamodók