Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Gárdonyi Albert: A budai hegyvidék első nyaralótelepei 162-180

A budai hegyvidék első nyaralótelepei. A budai hegyvidék a török hódoltság utáni időszakban a szőlőtermelés céljait szolgálta és minthogy a legtöbb budai polgárnak volt szőlője, természetszerűen ezt használta fel kirándulás, üdülés céljaira is. Külön vendégfogadók felállításának szüksége onnan kezdve merült fel, amikor a budai lakosság olyan elemekkel szaporodott, amelyek szőlőkkel nem rendelkeztek s a budai hegyvidék szépségeit méltányolni tudták. Ez a változás pedig a nagyszombati egyetemnek Budára költözése nyomán következett be, amikor is a tanulóifjúság szívesen kirándult a budai hegyek erdőborította vidékeire. Ilyen kedvelt kirándulóhely volt a XVIII. század utolsó évtizedeiben a Kamaraerdő, amelyet könnyen meg lehetett közelíteni és amelynek árnyas fái alatt vidám társaságok élvezhették a nyár szépségeit. Maga a »Kamaraerdő« elnevezés nagyon régi, egészen a XVIII. század első évtizedére vezethető vissza. A budai telekhivatali könyvek »Zaiger verschidtener Ausmessungen, so an Gewöhrstatts hierin eingetragen seint worden« című kötetében ugyanis a következő feljegyzést találjuk : »Den 8 Augusti 1702. ist auf mindlich beschehene Administrations Verordnung der hintern Petersberg an der Stuhlweissenburger Strassen neben Herrn Administrations Secretarium zu Endt des Ofnerischen Burgfridt ligender ganzer Thall für ein Kayserlich Cammer Wiesen exscindirt und denen Cammer Husarn zu mähen verlaubt worden.« (14. 1.) Vagyis a budai határban a Péterhegy mögött és a székesfehérvári országút mellett fekvő völgyet, mint a kamara tulajdonául fenntartott rétet a kamarai szolgálatban álló huszárok kapták meg kaszálónak. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a nevezett terület erdőborította része is kamarai tulajdon volt s 1703-ban a kamara tulajdonában volt összes területekkel együtt a város rendelkezése alá került. A XVIII. század végére a Kamaraerdő már kedvelt kirándulóhelye lett a polgárságnak is, mert mikor Alvinczy tábornok 1784 nyarán a várostól évi 200 forintért bérbe akarta venni (Civitatis silvulam vulgo Kammerwald dictam) oly módon, hogy az erdőben a kirándulók (animi relaxandi causa) szabadon járhassanak és csupán a vadászattól tiltassanak el : a választott polgárság határozottan ellenezte az ajánlat elfogadását és az erdő szabad használatát semminemű szempontból nem kívánta korlátozni. Ezzel szemben a budavárosi tanács 1784 július 7-én a helytartótanácshoz intézett felterjesztésében a bérbeadás mellett nyilatkozott és ezt azzal indokolta, hogy a favágatási jogot továbbra is a város gyakorol-