Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Bánrévy György: A budavári katonai szertár (Zeughaus), 1725-1901 104-140
A BUDAVÁRI KATONAI SZERTÁR (ZEUGHAUS) 1725—1901 107 färbe muss alles näche gemacliedt werdten, mehr wan es soldte zwey stock werck hoch sein, also ist von nödten auff der aldten mauer, welge midt schwartzer färbe gezeiclmedt ist, noch darauff 9 schug zu machen in der hegen [Höhe], ist von nödten also, wie folgedt : Krstleig Kalck : 1000 mezen. — Sandt : 4000 fuhr. — Stein Cubico : 500 Cubic. — Plos bam [Baum] zum gerist : 50. — Beedter zu geristen undt begen [Bögen] machen : 150 stuck. — Ladten nögl : 2000. — Mauer Meister sein lohn : 3800 G. — Die Matteregalen aber herbey zu schaffen ... Az épület terjedelmére vonatkozó most idézett adatoknak, az alaprajznak és a Zaiger idézett közlésének segítségével egészen pontosan megállapíthatjuk ennek a fegyvertárnak a fekvését és összefüggését azokkal az építményekkel, amelyek helyén megelőzték, illetve utána következtek. Bz az egyemeletes épület már hosszanti, a keskenyedő várhegy irányával párhuzamos helyzetet foglalt el. Hossza 47 öl, a várfalhoz támaszkodó hosszanti oldalszárnyának szélessége 11 öl és 2 láb, egész komplexumának szélessége pedig 36 öl volt. Az alaprajzon a hozzátartozó szöveg szerint a feketére rajzolt részek régi falakat jelentenek. Az épület északi (a tér felé forduló) frontja a kapus helyiségeivel, a kovács-, lakatos-, bognár-, ács- és kádárműhellyel van feketére rajzolva ; ezek a falak tehát egy korábban ott állott és a várfalra merőleges irányban húzódó épület megmaradt falai voltak, melyeket az új építményhez felhasználtak : egyszerűen beleolvadtak az új tárházba. A közéjük és az árok közé tervezett falak helyén vörös színezésük tanúsága szerint építmény nem állott és ez az állapot tökéletesen megfelel a visszafoglalás idejéből származó és még korábbi térképek mutatta helyzetnek. A keresztirányú régi falak viszont a topográfiai méretek szerint csakis a Juvigny térképén jelzett arzenál és a kovácsműhelyek maradványai lehettek. Az 1686-os térképen az »Arsenall« a várfalnak a nagy ároktól számított első kiszögelléséig van feltüntetve, ameddig ezek az új szertárépülethez felhasznált régi falak húzódtak, a nagy várárok és a karmeliták temploma közötti távolság felezővonalán. Döntő igazolásul szolgál az itt elvonuló és a belső várat (Schloss, arx) elkerítő fal is, 13 ) melyről az 1696-os Zaiger fentebb idézett adata is szól és amely falnak a kezdete a palotához vezető kapuval a most tárgyalt alaprajzon is látható. A régi falak és az új fegyvertár elülső részének helye azonos : tehát a kettőnek helyzeti és így organikus összefüggése is kétségtelen. Az elpusztult arzenál töredékeiből kelt életre az új Zeughaus. Hátsó része a hatalmas, 2% öl mély várárokig nyúlt, elülső részén a régi építményből megmaradt falak egy része mint nagy terjedelmű négyszögletes kiugrás vált ki és különült el a szabályos épülettömbnek befelé, a tér felé eső sarkából. B feltűnő és bántó szabálytalanság megoldását megtalálta a tervező építész képzelete, amikor az ez után következő Zeughaus építésénél kiképezte e kiszögellés párját a várfalhoz simuló sarkon is és egyben enyhítette a kiugrás nagyságát, mélységét. A visszafoglalás után épült szertár fő traktusa a várfal hosszában húzódó oldalszárny volt. Bz az 532 2 / 3 négyszögöl (47 x 11 2 / 6 ) kiterjedésű rész az alaprajz szerint egy óriási terem volt, melyet kváderkövekből vagy téglából rakott négyszögletes pilléreknek egymás mellett vonuló kettős sora osztott három hajóra. A metszetrajz egyik variánsa (A) szerint a földszintivel azonos beosztású emeletre kettős gerincű tető került. A perspektivikus képből és a hozzátartozó kis metszetből viszont arra lehet következtetni, hogy az azoknak megfelelő másik metszetrajz (B) szerinti
