Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Révhelyi (Réh) Elemér: Az Egyetem utcai volt Károlyi-palota építésének története 87-103
98 .BU. RÉVHEIyYI (RÉM) ELEMÉR De ha kaptak is mestereink megbízásokat, azok ritkán voltak nagy koncepciójú feladatok, mert az új építészeti stílus a maga leegyszerűsítő és célszerűséget hangoztató programjával a fantáziaszabadságot megkötötte s inkább az elméletek, az előírt szabályok szigorú betartását kívánta meg a tervezőktől. Az egyöntetűségben, az uniformizálásban, az utánzásokban természetesen különösebb problémák nem voltak. Csak bérházak, dísztelen kaszárnyák, köz- és szükségépítkezések folytak s egyedül a költségvetés okozott fejtörést, hogy a polgárok igénytelen házai is mennél nagyobb megtakarítással épüljenek fel. Mert a klasszicizáló törekvés, mely mindenütt a barokk helyébe lépett, nemcsak az ókori emlékek feltárását kísérő lelkesedésnek volt visszhangja, s nemcsak visszatérés akart lenni az antik hagyományokhoz, nem jelentett kizárólagosan szembefordulást a szigorú építészeti szabályok határait átlépő szertelenségek ellen, hanem talán éppen olyan mértékben gazdasági és anyagi okoknak volt nagyon is szükségszerű következménye. A francia forradalom, mely valósággal megdermesztette a művészetet, csak siettette a hanyatlást s az előző korok erőteljes művészi akarása az ókori formák tétovázó keresésében, majd az érzelgős, szenvelgő polgárias romantika zátonyába jutott. A megrázkódtatás erős volt s a napóleoni idők után a múlt hagyományaitól elszakadt művészet is békés nyugalom után áhítozott. Szinte önmaguktól menekülve, természetesen nem belső lelki ösztönöktől hajtva, hanem számító elméletekre támaszkodva megelégedtek az antik világ puszta utánzásával is. S ha a directoire, majd az empire stílusa pillanatokra legalább tagolási finomságokkal, az egyenesvonalúság uralmának könnyedségével és motívumgazdagsággal látta el az új formákat keresőket, a bécsi kongresszus után fellépő kábult légkörben a monarchia építészei erőtlenségükben és fantáziaszegénységükben már alig tudtak nagy dolgokhoz felemelkedni. Szerencsésebb helyzetben voltak Olaszország és Franciaország, hol a stílusok változása nem annyira átvétel, mint inkább természetes fejlődési folyamat volt, hol az előző formanyelv jobban előkészítője volt a következőnek. Németországban is csak a winckelmanni, majd a goethei szellemtől megihletett berlini művészi kör kiváló építészei tudták a klasszicizmust magasabbrendű monumentális architektúrává tenni.A két antik kultúrán nevelkedett államban nem az elmélet, vagy idegen átvétel s nem az imitativ keresés, hanem a lélekből fakadó, vérbeli közösség adta meg az új művészeti periódusnak formatisztaságát. S ezt az érettebb, tradíciókban megerősödött klasszicizmust hozta nálunk Polláck Mihály magával, akinek teremtőerejére bizony nagy szükségünk volt. 28 ) Mert Pesten és Budán talán soha a magyar művészetben nem volt oly erős az idegen befolyás, soha e két város nem volt annyira Bécsnek kiszolgáltatva, s soha nagyobb sivárság művészeti téren nem uralkodott, mint éppen a nemzeti megerősödés korszakában, a XIX. század első felében. A festészet, szobrászat például teljesen elvesztette talaját (igaz ugyan, hogy a biedermeier építészet igénytelensége nélkülözni tudta ezen ágakat) s ezzel magyarázható, hogy nem is beszélve figurális plasztikáról, még a legegyszerűbb sírtáblákat vagy kőből faragott címert is Bécsben rendelték meg. Ilyen művészi állapotok mellett ne csodálkozzunk, ha Károlyi %>
