Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Révhelyi (Réh) Elemér: Az Egyetem utcai volt Károlyi-palota építésének története 87-103
AZ EGYETEM-UTCAI VOI/T KÁROLYI-PALOTA ÉPÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETE 97 István és I,ajos házrészét György gróf megváltotta s ezzel ő lett egyedüli tulajdonosa az ingatlanoknak. Az új művészi áramlatban nevelkedett György gróf azonban már nem tudott megbarátkozni a régi barokkpalotával, mely kevés kényelmet nyújtott s ezért elhatározta, hogy az akkor gyors egymásutánban épülő házak klasszikus stílusában fogja azt átépíttetni. Kbben az időben már több jeles építőmestere volt Pestnek, elsősorban Polláck Mihály, aki nemcsak erőteljes művészegyéniségével emelkedett ki, hanem tevékeny működése Pest arculatát is megváltoztatta. Mégis a zenei hangulattal telt biedermeier stílus, ez a bájos, de egyben vérszegény művészi irányzat a maga bécsi levegőjével könnyebben, közvetlenebbül hatalmába ejtette városunkat ; s szinte előszeretettel igyekeztek ezt a bécsi hamisítatlan szellemiséget itthon is átültetni. Pedig ebben az időben Bécs éppen az építészetben vesztette el a művészi irányítást, sőt meddőségében teljesen háttérbe szorult a többi államok új formakeresőivel szemben. A monarchia területén már a XVIII. század közepétől kezdve az építkezések szintere fokozatosan Magyarországra tolódik át s a század végének jelentősebb alkotásai már magyar földön emelkednek. 27 ) A nagy mesterek, mint Hillebrandt, Felmer s különösén Hefele nemes klasszicizmusának művészi formanyelve révén az építészetben már Magyarországnak jut a hangadó szerep, melyet meg is tarthatott volna, ha az ország művészeti és kulturális téren nem kerül teljesen bécsi fennhatóság alá. A XIX. századi Pest hatalmas városfejlődése nemcsak számbelileg, de értékben is emelhette volna művészeti fölényét, amint a bécsi hagyományoktól jobban szabadulni tudó Polláck Mihály fellépése tudott új irányt és lendületet adni a magyarországi építészetnek. Sajnos, a magyar törekvésekben nagyon sokszor látott a bécsi udvar és a dinasztia érdekütközést, aminthogy Pest kiépítését és terjeszkedését sem tartotta II. József kívánatosnak 1785 március 30-án kelt leiratában. Hazánkban a barokk-rokokó művészet a helybeli mesterek kezében ért el egyáltalában nem megvetendő kvalitási fokot, akiknek legnagyobb érdemül tudjuk be, hogy alkalmazkodni is tudtak a magyar viszonyokhoz. De II. József korától kezdve a tartományosító politika, az abszolutisztikus intézkedések, a kizárólagos bürokratikus bécsi vezetés megállította a természetes fejlődés további lehetőségeit s bénító hatását erősen éreztette a művészetben. Egyedül irodalmunk felvirágzásának adott hatalmas lökést a magyar nyelv érdekében folytatott elkeseredett harc. A kamarai építészeti hivatal, a Bau-Comissiók, sőt maga a Szépészeti Bizottság is Bécs centralizáló hatalmának volt közvetítő és végrehajtó állami szerve. Ilyen helyzet mellett érthető, ha a különben tehetséges helybeli mesterek szerepköre lassanként másodrendű lett —• bár továbbra is megvolt bennük az önálló akarás, a magasabbra ' törő esztétikai készség—- sa kisebb építkezéseket leszámítva már nem a saját, hanem idegen, bécsi terveknek voltak kivitelezői, jobb esetekben interpretálói vagy módosítói. De méggyengült a céhek mintaképet adó és építő generációt nevelő tevékenysége is. A helyi művészetek kisugárzó ereje megszűnt. A testületek életében meglazult a tekintély és fegyelem azáltal, hogy a Bécsből ajánlott protekciós idegeneket felsőbb parancsra, erőszakkal segítették a felvételre. 8. Tanulmányok Budapest múltjából II.
