Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)

Rokken Ferenc: A hajdani Angol Királyné-szálloda és az első dunaparti sétány 112-123

kétségtelenül szebb és kényelmesebb kioszkjaink is vannak, azonban azok az öreg évszázados akácfák, melyek a kioszk körül állanak, minden bizonnyal az egykori dunaparti sétány maradványai, mert ott láthatók még Blaschnek Ferenc 1832. évi térképén az első vigadó épület előtt és ugyancsak ott láthatók az újból felépített második vigadóépület előtt Pest város 1867. évi térképén is. E megmaradt néhány öreg akácfát, mint a hajdani Pest emlékeit, az utókornak kötelessége megőrizni és ápolni mindaddig, amíg a természet önmaga meg nem semmisíti azokat. Miután a Kemnitzer kávéház és szálloda telkének kialakulását, valamint a Kemnitzer-házzal szorosan összetartozó pestvárosi sétány keletkezését a fentebb elmondottakban megismertük, most kísérjük figyelemmel magát a felépítményt, a házat, mely később az »Angol királyné« nevet kapta. Az első ház a városi kocsma volt, mely közvetlenül a rondella falához kapcsolódott s a legnagyobb valószínűség szerint egyszerű, primitiv kis épület lehetett, amelynek építési ideje nem állapítható meg. Ezt a kocsmaházat Hilmayer Mátyás, az akkori tulajdonos átalakíttatta, amire vonatkozó adatokat az 1789. évi augusztus 13-án tartott tanácsülési jegyzőkönyvben találhatjuk meg első ízben. A tulajdonjog változásával már az átalakított kocsmaház jutott 1791-ben Kemnitzer János birtokába, aminek igazolására szolgálhat az, hogy Kemnitzer a kávéházi jog megadását az újjáépített »Hilmayer-házra« kérelmezte (domus Hillmayeriana). Kzt az épületet Kemnitzer János, úgylátszik, pár esztendő leforgása alatt lebontatta és az 1789. évi árverési feltételek kötelező erejénél fogva építtette meg 1792 vagy 1793-ban a kétemeletes »Kemnitzer-házat«, melynek főhomlokzata a Dunára (ma Mária Valéria-utcai rész), második homlokzata a Nagyhíd-utcára (ma Deák Ferenc-utca), a harmadik pedig a Kishídutcára (ma Türr István-utca) nézett. Ennek a szép épületnek a képét láthatjuk I^eyrer József alább idézett munkájának 17. lapja előtt is. A ház beosztása a következő volt : a földszintet a dunaparti részen a kávéház helyiségei foglalták el, az első és második emelet pedig részben lakások, részbén szállodai szobák céljaira szolgált. A régi Kemnitzer-féle ház és az abban levő kávéház szépségeiről leginkább Iyeyrer József emlékezett meg »Die Stadt Pesth und ihre Gegend« című művében, melyben elragadtatással írt ezekről. Ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy Iyeyrer műve 1803-ban jelent meg, tehát abban az időben, amikor a Kemnitzer János által felépített ház és berendezett kávéház már teljes pompájában készen állott, akkor nem kételkedhetünk abban, amit a szájhagyomány őrzött meg a híres Kemnitzer-ház és kávéház csinos külsejéről és pazar belső termeiről. Iyeyrer műve pedig, mint egykorú hiteles leírás így örökítette meg a Kemnitzer-házat és vele együtt a kávéházat : »... ist rechter Hand ein neues, hohes, grosses und lebhaftes Haus, an der Ecke einer gerad fortlaufenden, mit lauter neuen, gut, zum Theil schöngebauten Häusern besetzten Strasse, welches im Quadrat gebaut ist, einen innern Hof und drey schöne und gut verzierte Facaden hat, deren eine auf obige Strasse, die andere auf das Donauufer und die dritte auf eine mit jener parallele Gasse hinausgeht. Dieses Gebäude gehört einem Particulier und wird von mehreren Partheyen bewohnt. Im untern Stock finden sie das grosse Caffehaus, von dem sie schon an ziemlich entfernten Orten haben reden hören und das in der That in Deutschland (besonders da das Richtersche in Leipzig leider eingegangen ist) zu den besten ; in 118