Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)

Gárdonyi Albert: A ferencvárosi pusztatemplom 50-60

lenül a pusztatemplom mellett feküdt. A Wassergrabennek közvetlenül a Dunába való betorkolása felett egy zsilippel ellátott híd állott, melyet 1790-ben átépítettek s Zitterbarth Mátyásnak 1790 szeptember 10-én készült tervrajza szerint ezt a hidat is az eöde Kirchéről nevezték el. (Neü angetragene Brücken zur Eödten Kirchen genandt. Int. a. m. 3740.) Ez a Wassergraben teljes egészében látható még a Bél Mátyás »Notitia Hungáriáé novae« című művének (megjelent 1737-ben) mellékleteképen kiadott térképen, melynek másolatát mellékelve bemutatjuk, mely szerint ez az árok félköralakban vette körül Pest városát s a Duna egyik ágának látszik. Az 1827. évi Dorffinger-féle térképen is jól látszik még ez az árok, de méretei már szerényebbek s amint a Wegweiser 358. lapján olvasható, az árkot tévesen nevezték Rákos-ároknak (irrig Rakosbach), mert a Rákospatakkal semminemű kapcsolatban sem állott. Az 1838. évi nagy árvíz után az árvíz elleni intézkedések ügyében 1839 január 15-én tartott bizottsági ülésen különös figyelmet szenteltek ennek az ároknak s megállapították róla, hogy a Teréz-, József- és Ferencvároson áthaladva a nevezett városrészek esŐ- és szennyvizének felfogására szolgált s az árvíz alatt 12 láb magas víz borította. (Jene Niederung, die durch die Theresienstadt, Josephstadt und Frantzstadt läuft, den tiefsten Theil des Beckens bildet und als sogenannter Rakosgraben das Ausguss- und Regenwasser aus dem grössten Theil jener Vorstädte auffängt, war durchwegs 12 Schuhe unter das letzte Hochwasser gesetzt. Int. a. n. 6775.) Ez az árok az árvíz utáni nagy feltöltési munkák következtében lassanként teljesen eltünt s ma már csupán a Rákos-utca őrzi az emlékét, ezt megelőzőleg azonban nagy jelentősége volt, mert dunai áradások alkalmával mindig megtelt vízzel s ezeknek a dunai áradásoknak köszönhette eredetét is. Hogy ez az árok Pest város keletkezése óta megvolt, azt Péter tárnokmester 1281. évi oklevelével bizonyíthatjuk, amelyben a margitszigeti apácák és a pesti polgárok megosztoztak a Pest város határában fekvő Ujbecs birtokán s az osztozás alkalmával megejtett határjárás éppen ezzel az árokkal kezdődött, amely az oklevél szerint körülvette Pest városát (super magno fossato, quod circuit villám Pesthiensem. Fejér V. 3. 107. s. k.). Ez az árok aligha lehetett emberi kéz munkája, hanem a dunai áradások alkották meg s az áradásokon kívüli időben száraz volt, azért nem nevezték Dunaágnak, hanem egyszerűen ároknak. Az árokhoz hasonlóan régi eredetű volt a pusztatemplom is, melynek okleveles nyomait mindjárt a török hódoltság utáni években megtaláljuk. A pestvárosi tanács ugyanis már 1699 május 2-án átírt a kamarai kormányzósághoz s előadta, hogy többen szeretnének a városon kívül gazdálkodás céljából megtelepedni (vor der Statt Wohnung und Wirtschaft aufzurichten) s e célra az udvari kamara által a városnak átengedett romok környéke látszanék a legalkalmasabbnak (die Gelegenheit bey dem . . . der Statt überlassene öden Gemäuer angeschaut worden. Correspondenzbuch 40. 1.), ami arra látszik mutatni, hogy a kiszemelt vidéken nagyobb terjedelmű romok állottak még ez időben s nem csupán a pusztatemplom romjai. Ugyanezen ügyben a pestvárosi tanács még egyszer átírt a kamarai kormányzóságnak s ez alkalommal az említett romok helyét negyedóra járásnyira a városon kívül (gegen 1 Viertelstund ausser Pest. Correspondenzbuch 41. 1.) jelölte meg. Ez utóbbi meghatározás a nagy árok melletti pusztatempí ómhoz vezet bennünket, ahol a XVIII. század elején valósággal több major keletkezett. 59