Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)

Gárdonyi Albert: A ferencvárosi pusztatemplom 50-60

Ha most figyelembe vesszük azt, hogy a XIII. században a várostól északra fekvő Ujbecs határának megállapításakor a nagyárok szolgált Pest városa határául s ez az árok félkörben vette körül a várost, akkor semmi okunk sincs abban kételkedni, hogy dél felé is ugyanazon árok szabta meg a város határát, azon túl' idegen területre jutunk. Minthogy pedig ezen a területen közvetlenül a török hódoltság utáni időben romokat találunk, a romokból arra lehet következtetnünk, hogy itt a középkorban falu állott, amely a török hódoltság alatt elpusztult. Az itt állott középkori falu nevének megállapítása természetszerűen nem könnyű feladat, a feladat megoldását azonban megkönnyíti számunkra Csánki Dezső nagybecsű tanulmánya, mely a középkori Szentfalva helyének meghatározásával foglalkozott (Századok 1893. évf. 16. s kk. 1.) s azt Pest városa déli oldalára helyezte. Csánki Szentfalva helyét helyes érzékkel »a mai Ferencvárosnak a Vámpalota és az összekötő vasútihíd közti részében« kereste s csupán Zsigmond király 1403. évi oklevelének kivonatosan fennmaradt szövege alapján tért el eredeti helyes felfogásától s tette át Szentfalva helyét a Belvárosba, a Lipót- (ma Váci-) és Molnár-utcák helyére. A kérdéses oklevélszöveg a következő : possessio Zentfalva vocata, in fine civitatis Pestiensis, ubi esset claustrum fratrum praedicatorum existens«, amit Csánki úgy értelmezett, hogy közvetlenül a domonkosok kolostora mellett feküdt Szentfalva. Ezzel szemben a hivatkozott oklevél szöveget úgy véljük helyesen értelmezhetni, hogy a domonkosok kolostorának említése csupán iránymeghatározóul szolgált s azt jelentette, hogy Szentfalva Pest városának határában azon az oldalon állott (in fine illó civitatis Pestiensis), ahol a domonkosok kolostora volt. Minthogy pedig Pest városának határául dél felől is a már említett árkot gondoljuk, Szentfalvát közvetlenül az árok mellett kell keresnünk, amint észak felé is a nagy árok választotta el Ujbecs birtokot Pest városától. Feltevésünk igazolásául hivatkozhatunk arra a Csánki által is felhasznált XVI. századi magyar kútfőre is, mely szerint 1515-ben a Pestről Budára hajózókat a víz sodra »Szentfalva felé Pestnek felöle az molnokra« vitte, mert ezek a malmok a XVIII. században is a Boráros-tér előtti Dunaszakaszon állottak, ahol a meder az említett árok által idesodort homoktömegek miatt sekély volt s ennek következtében a malmok lehorgonyzása könnyen ment. Bizonysága ennek az is, hogy a Ferenc-körutat kezdettől fogva Malom-utcának nevezték. Minthogy pedig a pusztatemplom közvetlenül a Duna partján, a Boráros-tér déli oldalán állott s a pusztatemplomban csupán Szentfalva templomának maradványait láthatjuk, természetszerűen itt kellett lennie a középkorban Szentfalvának is, amely aztán a török hódoltság alatt elpusztult. Dr. Gárdonyi Albert. 60