Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Horváth Henrik: H. Heinrich Faust és a bécsi gobelinek 61-75
Ezen antik kulisszadarabok mellett a realitásnak egy jóval magasabb fokát mutatja az a háttértájkép, melyben Buda várának és városának egyik hiteles festői visszaadását ismerhetjük fel. Ezeknek a kérdéseknek tüzetesebb tárgyalása nemcsak topográfiai szempontból indokolt, hanem Faust méltatásánál, illetve a lotharingiai gobelinkészítőkhöz való viszonyainak latolgatásánál sem közömbös. Ki fog derülni, hogy festményünk nemcsak a gobelinkészítés történetére nézve bír fontossággal, hanem fontos támpontokat nyújt a magyar mutörténetírás egyik kardinális kérdéséhez, Budavár architektúrájához és topográfiájához is. A probléma tengelyében mindig a királyi vár alaprajzi beosztása, körvonalai és stílusformái fognak állani. Sajnos, erről az egész várostest plasztikáját döntően meghatározó épületkomplexumról a kedvezőtlen sors követ sem hagyott kövön. Valamennyi eddigi helyreállítási elméletek, a tisztán helyraj zilag érdekelt kísérletek és az erősen a fantázia segítségével dolgozó könjektúrák egyaránt, rendesen Pleydenwurff és Wolgemuthnak a Schedel-krónikában megjelent fametszetére és Bonfini leírására támaszkodnak. Ilyenkor aszerint, hogy melyik kútfőnek tulajdonítanak nagyobb hitelességet, az összkép gótikus vagy renaissance jellegére fektetik a hangsúlyt s általában egy olyan hibrid megoldást javasolnak, mely a régi és új motívumokat (tornyokat, oromzatokat, csúcsíveket, oszlopokat, pilasztereket, konzolokat) látszólagosan önkényesen összekeveri. Valerian van I^aga súlyos ítéletét a Schedel-krónikában előforduló városképek hitelességéről 14 ) még nem sikerült megdönteni és a Budán vázlatokat készítő Michael Wohlgemuthról szóló megható hagyomány örökre el van intézve. A várhegy geológiai szerkezetének teljesen helytelen visszaadása, a súlyos távlati hibák, az alaposan összekuszált utcahálozat már eleve kizárnak egy helyszíni felvételt. Bármennyire eltérnek azonban a város és a várépület kontúrjai a Faustkép által adott tényállástól, a főobjektumok helyrajzi megoszlása nagyjában azonos. Azonkívül akadnak a részletekben is olyan frappáns megegyezések, melyek éppen mellékesnek és véletlennek látszó voltuknál fogva fokozottabb bizonyító erővel bírnak és ha nem is közvetlen tapasztalatokra, de legalább is pontos információkra vagy hiteles forrásokra vallanak. A silhuettekben való nagy eltérések a különböző kor- és nemzeti vagy regionális ízléseknek tudandók be. Wohlgemuthnál a későgót stílus és a frank vidékek építőmodora érvényesítik hatásukat. Szoros kapcsolatban áll az utóbbival pl. a házak beleillesztése az utcarendszerbe s így az oromhomlokzatok, akár mint Nürnbergben, szinte kivétel nélkül az utcák felé néznek. Ez viszont homlokegyenest ellenkezik a kevés fenmaradt objektum (Országház-utca 13. és 20. sz. és Uri-utca 64. számú házak) fekvésével, melyek világosan másképen vannak orientálódva és csepegő oldalukkal (Traufseite) fordulnak az utcafront felé. A nagyszámban megmaradt, rendesen félköríves vagy csúcsíves falfülkékkel díszített kapubejáratoknak is csak ilyen elrendezésű mélységi kiterjedésükben, tehát korlátolt épületszerkezetekben van helyük és értelmük. Nagyjelentőségű bizonyítéknak kell emellett tartanunk azt is, hogy a Faustképen látható nagyobb épületek (a kisebbek vagy romokban hevernek, vagy elvesznek az ágyúfüstben), így a nagy minaret előtt látható és a Nagyboldogasszony templomától balra álló árkádos ház, az említettt templom mögött előtűnő komplexum, a vizikaput védő rondellától balra látható romokból kiemelkedő falrészek, a Mária Magdolna 5. Tanulmányok Budapest múltjából, I. 65
