Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)

Horváth Henrik: H. Heinrich Faust és a bécsi gobelinek 61-75

(mai helyőrségi) templomtól jobbra eső épületmaradványok mind ezt a rendszert követik. Ez a rendszer különben a hosszúkás plateau topográfiai adottságainak is minden tekintetben megfelelt : a várostest aránylag gazdag alaprajzi tagoltsága csak így érthető. Ezen általánosan uralkodó budai háztípus mellett minden bizonnyal akadtak kivételek is, oromhomlokzattal vagy pedig ama érdekes hibrid formában, amikor két vagy több lépcsőzetes oromzat a tetőbe be van építve, mely szerkezet a német renaissancera annyira jellemző és aSchedel-f éle krónika metszeténis elég gyakran előfordul, bár itt semmi esetre sem alapulhat helyszíni tapasztalatokon. Annyi azonban bizonyos, hogy a későbbi metszeteknek egy egész sorozata a Schedel-krónikának erre a lapjára támaszkodik és csak alkalmi változtatásokat s nem mindig helyesbítéseket alkalmaz. A helyzet egy csapásra megváltozik, mikor a XVII. század második felében a félhold elleni hadjáratok döntő stádiumba jutnak és az egész keresztény világ megigézetten Buda felé tekint. A felcsigázott érdeklődés természetesen a metszetábrázolásokban is megnyilvánul. A kor német, olasz, francia, angol, sőt németalföldi és spanyol kiadványaiban egyre gyakrabban akadunk Buda helyzetrajzaira és városképeire, melyeknek már vajmi kevés közük van Wohlgemuth fametszetéhez. A visszahódítás évében és a reá következő időkben ez az áramlat hatalmasan feldagadt, bár ezeknél az ábrázolásoknál sem szabad feltétlenül autopsziára gondolni. Az alábbiakban megvizsgálandó, vájjon lehet-e és ha igen, milyen mértékben H. Heinr. Faust esetében személyes helyszíni tapasztalatokat feltételezni, az első pillanatra talán meglepőnek tetszik, hogy a budai vár és város topográfiájáról, mint egy századokon keresztül változatlan helyzetről beszélünk és hogy olyan képekre és metszetekre hivatkozunk, melyeket századok választanak el Zsigmond és Mátyás korától. Ezzel szemben leszögezhető, hogy Buda várszerű jellege természetadta korlátozásaival, körfalainak változatlan vonalvezetésével, a fensík által pontosan elhatárolt alaprajzával oly nagyfokú topográfiai stabilitást követelt, hogy a pontos hadimérnöki felvételek a török időből és a modern légi fényképek a város belső stuktúrája és utcahálózata tekintetében csak lényegtelen eltéréseket mutatnak. Ezenkívül arra is reá kell mutatnunk, hogy a két évszázad Mátyás halála és a törökök kiűzése között a régi magyar székváros építészettörténetében mégis meglehetősen nagy hiatust jelentenek. A Jagellók alatti szegényes viszonyok alatt sokat nem építkeztek, kiemelkedő, az egész városkép arcélét meghatározó középületek semmi esetre sem keletkeztek. A másfél évszázadig tartó török hódoltság alatt leginkább csak az izlamita életformák által követelt építkezések, mecsetek, minarék, fürdők tarkították a város szilhuettjét. A keresztény rítusra és az egykori nemzeti királyságra emlékeztető templomokat és kastélyokat, ha nem is éppen elpusztították, de minden esetre sorsukra hagyták. Csak így érthető, hogy a Faustképen látható királyi vár a maga zömök, toronyszerű középtraktusával oly különös régies benyomást kelt. Aki az olasz humanisták leírásainak és a renaissance-fejedelmek minden kulturális igényeivel szaturált Mátyás király igényeinek megfelelő palotát várt, minden bizonnyal csalódást fog érezni. A súlyos, az északi téglagótikára emlékeztető épület csakis Zsigmond királynak sokat vitatott »Friss palotájával« lehet azonos, mely úgylátszik Mátyás építkezései után is az egész várpalota tengelyét alkotta. 66