Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)

Bánrévy György: A budai királyi palota újjáépítése III. Károly alatt 1-49

helyrajzi felvételének elkészítésére kapott megbízást szintén erődítési szempontból és így került a neve kapcsolatba a palota építésével. E Goseau-féle elgondolásról aztán végkép csak annyit tudhatunk, hogy más volt, mint a Hölbling—Prati-féle tervezet. Bizonyos, hogy az eredeti terv mellett maradtak és dolgoztak is valamit 1716 nyarán, mert a haditanács legalább is felszólítja nov. 21-én Regalt, hogy tegyen jelentést erre nézve. A várparancsnok jelentése a június 21 -étől október 30-áig tartott távolléte alatt végzett falépítési munkáról számolt be és pontosan megadta, hogy ez idő alatt hány öl falat emeltek. 1717 januárjában felküldi azután Pratinak az egész elmúlt évre vonatkozó jelentéseit is. Ez az esztendő a munkára biztató jelek közt indult. Január 9-én a haditanács Regal tudomására hozza, hogy a kamara még a folyó hónapban ki fog utalni 5000 forintot a pesti sóhivatal útján és a továbbiakra vonatkozólag is gondoskodni fognak arról, hogy a budai erődítményépítési pénztárat évi 10.000 forinttal támogassák, hogy a palota és az erődítés építésének munkálatai meg ne akadjanak. Ha ezt az összeget a kamara valóban ki is fizetné, akkor, ha nem is gyors tempóban, de állandóan lehetne dolgozni a királyi palotán. A haditanács március 17-én elismeréssel veszi tudomásul Regal jelentését, hogy 1716 november 15-étől 1717 január 25-éig mihez fogtak és mit hajtottak végre az erődítésen és a palotán végzendő és egymással kapcsolatos munkákból és jóváhagyja a tábornok jövőre vonatkozó terveit is.

19

) A tábornok ez év nyarán ismét távol van, de nem is tér vissza többé : halálát leli a délvidéket felszabadító harcokban Pétervárad alatt. Utódja Löffelholz generális, akit 1720-ban Daun követ. Az új várparancsnok novemberi jelentéséből és egy csatolt tervrajzból az tűnt ki, hogy a szükséges eszközök (építőanyagok stb.) hiánya miatt a palota építése elakadt, ami végeredményben természetesen a kincstár pénztelenségére vezethető vissza. Ez évben tehát megint csak elmaradt még azoknak az épületrészeknek tető alá vitele is, melyek már 1715-ben készen állottak. A harmadik telet húzta ki így a poraiból lassan-lassan élemedő palota. Ezen az 1717—1718-i télen semmit sem dolgoztak az épületen, csak 1718 április elején veszi tudomásul a haditanács, hogy Iyöffelholz ismét megindította a munkálatokat. Május folyamán a várparancsnok részletes kimutatást küld fel a kőműves- és ácsmunkák költségeiről és leírja, hogy mennyit és mit óhajt a nyár folyamán dolgoztatni. De egyidejűleg jelentkeznek a pénzbeli nehézségek, még pedig adósság formájában, melyre pénzt kell előteremteni, hogy a munkásokat vissza lehessen tartani. Az egész építési alap nem több, mint 1725 forint 16 krajcár, amiből vagy a munkásokat kell kifizetni, vagy építési anyagokat kell beszerezni : egyikkel a másik nélkül pedig nem lehet folytatni az építkezést. A vármegyék robotja ismét esedékes lenne ugyan, de azok annyira nem törődnek kötelezettségük teljesítésével, hogy még a múlt (1717.) nyárra 2286 forint 17 krajcár hátralékban vannak. A végrehajtás lenne az egyedüli mód a megyék ellen, még pedig katonai hatalommal : ez Iyöffelholz véleménye és júniusban nyilt panaszt is emel az egyik megye ellen, mely ama ürügy alatt, hogy az udvartól felmentést fog kapni, egy krajcárt sem hajlandó adózni. A pénzösszeg elmaradása esetén az építést megint nem lehet folytatni, ezért hát felhatalmazást kér a parancsnok, hogy az illető megye ellen elrendelhesse a végrehajtást. Pedig már eljutottak a munkában a palota új traktusának tetőzetéig. Von Neffzern, a kamara Rózsahegyen működő gondnoka útján rendeltek fát Árvából, de, ha az meg nem érkezik, 11