Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Bánrévy György: A budai királyi palota újjáépítése III. Károly alatt 1-49
a fedélszéket megint csak nem lehet elkészíteni. Löffelholz panaszának volt foganatja, mert már június 8-ánfelel a haditanács a parancsnoknak: ».. .Zur Ofnerischen fortification und Schlosses (Bau) seyen die Gespanschafften zur schuldigen beytrettung unter betrohung der execution anzuhalten. Die Cammer habe man umb die beyschaffung der 1000 stamb Arver holz abermahl belanget.« (HKR 1718. Reg. 569.) Feljegyezhetjük tehát, hogy 1718 nyarán a munka minden lassúsága és meg-megakadása ellenére is nevezetes küszöbig jutott el a budai királyi várpalota építése, addig az állapotig, melyet ma is bokrétás ünnepéllyel üdvözölnek a modern építők, amikor a főfalak elérik a kívánt magasságot, egy szintbe kerülnek és már a fedélszék építése és a tetőfedés következik. Hogy ebben az időben már az egész épület-komplexum tetőzetéről is intézkedésnek kellett történnie, arra abból következtethetünk, hogy a várparancsnok az új épületrészre (tractus), vagyis a legkésőbb, de már szintén elkészült főfalakra emelendő fedélszékhez még szükséges faanyagot sürgette, tehát a többi épületrész már eo ipso készen állott. Már májusban szó volt az ácsmunkákról, illetve azok költségvetéséről ; ezután rövidesen meg kellett kezdődniök a fedési munkálatoknak. Az 1718—1719-es tél valóban meghozta, hogy a palota végre, ha még nem is a maga teljes egészében, de tető alá került. Akadály most már csak a tetőzet faanyagának beszerzése körül merült fel. A Felvidékről szállított és a fedélszék gerendázatára szánt fatörzsek kiutalása nem megy simán és ezen a ponton kapcsolódik közvetlenül az udvari kamara az építkezés egyes mozzanataiba. Június 8-án már megnyugtatta a haditanács Ivöffelholzot, hogy a kamarát az 1000 fatörzs szállítása iránt ismételten megkeresték. Bgy hétre rá megint megy a kérés a kamarához egy bizonyos mennyiségű fáért és erről értesítés Löffelholznak. A megegyezés a haditanács és a kamara között az volt, hogy az utóbbi a Felvidékről úsztatott fát a^ budai erőd és a királyi palota szükségleteire ingyen fogja átengedni. Úgy látszik azonban, hogy erről a megállapodásról a pesti sóhivatal mint a kamara ottani szerve nem tudott, mert a Löffelholzot távollétében helyettesítő von Stom báró térparancsnok (Plazobristwachtmeister) július 23-án panaszt tesz a haditanácsnál, hogy a pesti sóvámszedő egy csomó, tutaj formájában érkezett fát csak készpénzfizetés, vagy írásos kötelezvény ellenében hajlandó kiszolgáltatni. A haditanács a kamarához intézett átiratában rámutat arra, hogy roppant káros következményekkel járna, ha a faanyag így előálló hiánya miatt a palota fedélszékét, azaz tetőzetét nem készíthetnék el akkor, amikor az épület sok fáradozás és a kincstár valóban csekély kiadásai mellett végre használható állapotba jutott. A haditanács kérése az, hogy a kamara utasítsa tisztviselőit a fatörzsek minden további nélkül való kiadására és jelzi, hogy von Stom bárónak meghagyták, hogy a kamarai határozat megerősítése előtt ne engedje a fákat elvinni vagy eladni. 20 ) A pesti sóhivatal szeptember 13-i jelentése szerint az úsztatott fa tömege 13.213 törzsre rúg. A kamara el is rendeli, hogy ebből a kívánt mennyiséget bocsássák kellő nyugtázás ellenében az erőd- és palotaépítkezés vezetőjének rendelkezésére. Magáért a fáért nem kell fizetni, csak szállításáért, még pedig Komáromtól Pestig, ahogyan arra nézve a haditanács és a kamara megállapodtak. A kamara e leirata szeptember 19-én kelt, 21 ) valószínűnek látszik tehát, hogy a pesti sóhivatalt a szeptember 13-án kelt jelentéstételre a kamara a haditanács panasza következtében szólította fel. A lényeg 12
