Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Nagy Lajos: Régi pesti és budai játékkártyák 134-140
iktatják a budai polgárok soraiba. 5 ) Az utóbbi Pestről költözött át Budára. Bzek a budai mesterek gondoskodnak kezdetben a pesti polgárok szükségleteiről is, mert itt csak később honosodik meg ez az iparág, hogy azután annál nagyobb virágzásnak örvendjen. 1798-ban Vagner Ignác vétetik fel mint kártyafestő a pesti polgárok közé. 6 ) Az 1803. évi első pesti címtár Nitsch Mihály, Sonnenschein Antal és Wagner János neveit őrizte meg. 7 ) A kártyafestők számának növekedése a két város fejlődésével tart lépést. Pestet kávéházai oly híressé tették, hogy egy angol utazó, Towson Róbert 1793-ban e tekintetben páratlannak meri nevezni. Buda, ha ebben elmaradt testvérvárosa mellett, de jó bort mérő kiskocsmáinak nagy száma sok kártyás társaság meleg otthonát teremti meg. Schams 1821-ben 26 kávéházat említ Pesten 8 ) s nem felejti el tudtul adni, hogy a mai felvilágosodott korban már nincsenek bennük oly hazárdjátékok, mint régebben, ami a szerencsejátékokat sújtó nagyobb büntetéseknek tudható be. Az 1837-iki pesti Wegweiserből is hasonlót tudhatunk meg. 9 ) A hazárdjátékok nyilvánosan el vannak tiltva. De azért a titokban űzött once et demit, faraot, makaót, ferblit, zwickent és hasonlókat elkerüli a tisztességes úri ember. A társaságba bevett játékok közül a dominó, tarok, preferance és a rövid idő óta meghonosodott whist a kedveltek. Téves volna azt hinni, hogy a játékszenvedély a magánlakásokban, a kávéházak vagy kocsmák falai között élte ki magát. A hivatalos ülések alatt sem tudtak ellentállni neki, aminek szigorú következménye nem maradt el. Mária Terézia 1770 október 29-én rendeletet adott ki : »Értésemre esett, hogy hatósági személyek az ülések folyama alatt kártyáznak. 300 aranyat fizet, akit hazárdjátékon — legyen az bár vingt-un — érnek. Száz arany a feladót illeti, kinek neve titokban marad.« Az ilyen rendelet csak olaj volt a tűzre. A kártyafestők száma egyre szaporodott. Budán a kártyafestők száma mindvégig 2 és 4 között mozgott, Pesten jelentékenyen többen voltak; így 1805-ben 3, 1815-ben 7, 1827-ben 10, 1833-ban 8, 10 ) 1854-ben 13 a számuk. 11 ) Az egyik pesti mester, Zambo József négy legénynyel dolgozott, s mivel csak két legény tartása volt hivatalosan megengedett dolog, a másik kettő után külön adót fizetett. A pesti termelés lassan ki is szorítja az idegen behozatalt. 1826-ban az újonnan szabályozott pesti piacon áruló bódékat már csak Fiemer Ferenc és Gröschl pozsonyi, Tusch budai és Unger győri kártyafestők bérelnek 12 ). Ez utóbbinak, Unger Mátyásnak a kártyái különös keresetnek örvendtek. A Nemzeti Múzeum több csomagot őriz belőlük (lelt. számuk 93—1931. 1—3.), e fametszetű lapokon a mester jelzése magyar nyelven is előfordul : »Unger Mátyás — Győrben«, »Unger Győrben«, a német jelzés mellette pl. »Fabricirt von Mathias Unger in Raab«. Ugyancsak itt láthatjuk egy próbalevonatát is ; egy nagy papírlapon egymás mellé van lehúzva a 32 db svájci kártyalap, mely más, mint reklámlap, nem lehetett. A XIX. század első évtizedeiben csak ő használja a magyar nyelvet lapjain, sőt a magyar címer is ott ékeskedik egyik-másik darabon. Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyűjteményében két mestertől láthatunk eredeti fadúcokat. Tsanyi Jakabnak egy nagyméretű (19-5x10 cm) kártyacsomaghoz készített dúcaiból találunk így ott több darabot, melyek a XIX. század második és harmadik évtizedeiből származnak. Jóval későbbi a Giergl István által készített fadúcok sorozata, mely egy teljes svájci csomaghoz készült. A múlt század közepe tájáról 135
