Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)

Nagy Lajos: Régi pesti és budai játékkártyák 134-140

való, s feltűnő rajta, hogy készítője a század eleji metszetek stílusában faragta ki darabjait.

13

) A legrégibb darabok fadúcok segítségével készültek s utána kézzel festették át. A metszeteket a mesterek maguk vésték. A céhvilág fennállásának korában szigorú ellenőrzés, remek bemutatása után lehetett valaki szakmájának mestere. Az a céhbiztos őrizte ellen működésüket, aki például 1827-ben a sörfőző, ceruzakészítő, kötélverő, kesztyűs, köpenyegszabó, késes és órásokra is felügyelt.

1

*) A remekkészítés a céhrendszer megszűnéséig divatban volt. A korábbi szigorúságból azonban sokat engedtek. A helytartótanács 1851-ben kiadott rendeletében a következőket olvashatjuk :

15

) »Der Meisterrechtswerber hat mit den Stahl- oder Kupferplatten, welche er sich zum künftigen selbständigen Betrieb seiner Profession stechen lassen muss, zwanzig Spielkarten derart anzufertigen, dass daraus ganz fehlerfreie 18 Spiel, u. z. 6 Spiel Tarock, 6 Spiel Whist, und 6 Spiel deutsche Karten zusammengesetzt werden können ; die zum Malen erforderlichen 40 bis 50 Patronen hat er selbst auszuschneiden, so wie alle Arbeiten als : drucken, cachiren, malen (den Dessin am Rücken nach eigener Wahl), glätten und beschneiden selbst zu machen. Anfertigungszeit 4 Wochen.« Az itt közölt remek-előírás azért is figyelemre méltó, mert már mutatja, hogy a korábbi fametszetes és kézifestésű kártyák készítése idejét multa, acélmetszetű és rézmetszetű kártyák jönnek helyükbe. Ez időtől kezdve nem beszélnek többet kártyafestőről, hanem kártyacsinálóról és kártyagyárosokról. A Fővárosi Múzeum és a Nemzeti Múzeum gyűjteményeiben képviselve vannak a pesti és budai kártyafestők legjellegzetesebb készítményeikkel. A pesti kártyák fejlődését egy pár darab bemutatásával nyomon kísérhetjük. A Fővárosi Múzeum egy fadúcos, s utána kézi festésű 32 lapos svájci kártyacsomagja talán a legrégibb köztük. A papírja durva, a rajza, színezése nehézkes. A piros 7-esen olvasható a jelzés »In Pesth«. (Lelt. száma 13.517.) Ez a XVIII. és XIX. század fordulójáról való. Ehhez kivitelben hasonló egy másik csomag, melynek jelzése a piros 7-esen »In Pesth«. A piros ászon látható F. H. monogramm alapján készítője Hollan Ferenc, aki Pozsonyból jött Pestre és 1830-ban veszik fel a pesti polgárok sorába. (Lelt. száma 13.915.) A XIX. század első évtizedeiből való mellékletünk baloldalán az alsó három lap, melyek Tsanyi Jakab Gyöngytyúk-utcai műhelyéből kerültek ki. Ez a 42 lapos tarokkártyacsomag — bár technikai kivitele az előbbiekkel egyező — mesterének művészieskedő oldalát, szörnyalakok rajzolása iránt fogékony fantáziáját és a kártyafigurák felöltöztetése körül megnyilvánuló ügyes cicomázó jártasságát élénken illusztrálja. (Lelt. száma 8986.) Ép ezért nagyon keresettek voltak készítményei, a Nemzeti Múzeumba is több csomagja került be (lelt. sz. 132/ 881. 5.). A kassai származású Sonnenschein Antal tarokkártyái Tsanyi stílusában készültek, a Nemzeti Múzeum példányán »Feine Darok : k zu haben — Bei Anton Sonschein« jelzést olvashatunk (lelt. sz. 132/881. 6.). 1802-ben telepedik le a prágai Nitsch Mihály, aki új színt hoz be a svájci kártyába ; magyar történeti alakokat szerepeltet. A Nemzeti Múzeumban egy fekete próbanyomata van »Magyar Nemzedtség kártya« felirattal, nevét azonban németül írja »Michael Nitsch — In Pest — In der Ungergasse — N. 468.« (lelt. sz. 121/874.). A XIX. század húszas éveiben Schneider József tarokkártyái még a korábbi nyomokon járnak. Az egyik lapon. 136