Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Kovács Lajos: A vízivárosi "Három nyúl" kaszárnya 124-133
pusztultak el, melyeken az új tulajdonos pénzhiány miatt nem tudott építkezni. Az ilyen települők ahelyett, hogy házat emeltek volna vállalt kötelezettségük szerint, a még meglévő épületrészeket is szétszedték és az így nyert értékes kőanyagot eladták. 5 ) A Nyúl-kaszárnya épületének helyén fekvő két telek közül a jobboldalin (149. sz.) Praunseys vaskereskedő már 1689-ben építkezett. Êzt a Praunseys által épített házat, minthogy homlokzatát három nyúl díszítette, »Három nyúl-ház«-nak nevezték. 6 ) Erről nevezték el a benne levő fogadót, később pedig a helyén létesített laktanyát is. A »Három nyúl« elnevezés említésével először 1702-ben találkozunk. 7 ) Praunseys építkezése sokáig elhúzódott és nem is tudta házát teljesen befejezni. 1693-ban meghalt, adóssággal terhelt hagyatékára csődöt nyitottak. 8 ) A csődtömeghez tartozott a vízivárosi ház is. A csődiratok között megtaláljuk özvegyének egy 1695-ben benyújtott kérvényét, mely említést tesz a még teljesen ki nem épült házról. 9 ) Az 1695-ben befejezett vízivárosi »Zaiger«-ben is van adat Praunseys építkezésére vonatkozólag. E könyv szerint Praunseys telkén ».. .ist ein anfang zum Bauen gemacht.« Van azonkívül a csődiratok közt egy üvegesszámlánk, melyből megtudjuk, hogy Hoffinger I. G. bécsi üveges 1689-ben 81 forint 12 krajcár értékű ablaküvegezési munkát végzett Praunseys budai házán. 10 ) Praunseys házának egy része tehát már 1689-ben elkészült, mert az ablaküvegezést csak akkor végzik, mikor a falak és a tető már készen állnak. Özvegy Praunseysnénak azt a későbbi panaszát, hogy a vagyonban egy egészen ki nem épült ház van, úgy magyarázzuk, hogy a teleknek nagyobb részét szándékoztak beépíteni, mint amennyi Praunseys életében elkészült, hiszen, mikor a későbbi tulajdonos, Bösinger Ferenc Ignác használta a házat, még mindig folyt az építkezés. legnehezebb az 1695. évi »Zaiger«-nek előbb idézett feljegyzését megmagyarázni, mert eszerint csak épen hozzákezdettek az építkezéshez. Minthogy azonban a »Zaiger« hivatalos jellegű, állítását hitelesnek kell elfogadnunk. Feltételezhetjük azonban úgy ennek, mint egyéb adataink alapján, hogy a helyszíni felvételek az egyes telkekről jóval a »Zaiger« elkészítése előtt, mindjárt a város visszafoglalása után kezdődtek és csak feldolgozásuk tartott 1695-ig. Ennek a figyelembevételével a »Zaiger« adata is beleilleszthető a »Három nyúl« épület építkezési történetébe. Praunseys háza a csődügy letárgyalása után feleségéé lett, aki azt 1698-ban eladta Bösinger Ferenc Ignác császári tanácsosnak és budai polgármesternek. 11 ) Bösinger folytatta a megszerzett telek beépítését, csakhamar azonban akadályok gördültek a munka elé. 12 ) Praunseys korábbi alkalmazottja, majd üzletének folytatója, Erhart András ugyanis különböző árukért 200 forintot követelt Bösingeren, majd e követelést Karg bécsi vaskereskedőre engedményezte. Karg a 200 forintot Schwingheim nevű megbízottja útján igyekezett behajtani. 13 ) Bösinger nem fizetett, minek következtében ismételten végrehajtást vezettek ingatlanai ellen. Schwingheim először a Vízivárosban épülő házat becsültette meg, majd 1699-ben kieszközölte az építkezés betiltását. 14 ) Az építkezés szünetelése kárt okozott Bösingernek nemcsak azért, mert emiatt a félbenmaradt épület és az építési anyagok pusztulásnak indultak, hanem mert mihamarább hasznosítani szerette volna házát. Bösinger, hogy elérje az építési tilalom feloldását, 1699 augusztus 5-én kötelezvényt adott Karg meghatalmazottjának, melyben ígéretet tett a rajta követelt 125
