Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Rokken Ferenc: A hajdani Angol Királyné-szálloda és az első dunaparti sétány 112-123
meghalt és vagyonát gyermekei Ferenc, Zsigmond és Károly örökölték. Az 1831. évi október hó 5-én kelt telekátírási jegyzőkönyv tanúsága szerint ekkor írták át Kemnitzer Károly örököseire a Nagy- és Kishídutcában levő, de már 46/2 számmal jelzett házat. A Kemnitzer-család birtokában az »Angol királyné« szálloda és kávéház 1844 május 6-ig volt, mert e napon adták el, illetve cserélték el az ingatlant. A telekátírási jegyzőkönyvben a tulajdonjogi változást a következőképen vezették be : »1844 május 6. Nagyságos John Iyajos úr, mint unokaöccsének Kemnitzer Ferenc úrnak nemes szombathelyi káptalan előtt 1843 szeptember 19-én vallott teljeshatalmú megbízottja, továbbá nagyságos Kemnitzer Zsigmond úr saját s testvére Kemnitzer Károly úrnak Vicenzán 1843 december 19-én az illető katonai hatóság előtt vallott teljeshatalmú megbízottja bevallják, hogy a Belsőváros Nagy- és Kishídutcában 46. sz. fekvő Angol királyné című családi házat, melly 1831 október 5-én Kemnitzer Ferenc, Zsigmond és Káról neveikre Íratott át, f. évi január 16-án Bécsben költ csereszerződés erejénél fogva kaprioriai Vodianer Móritz úrnak a Leopold városi Szén-piacon 397. sz. a. fekvő 1835 március 18-án nevére íratott házaért s 47.000 pengő forintnyi ráadásért cserébe adták légyen.« Az ingatlan tulajdonjogában újabb változás 1869 február 13-án következett be, amikor örökségképen Wodianer Albert nevére írták át. Hosszú évtizedekig a Wodianer-család birtokában volt az Angol királyné szálloda és kávéház. 1900-ban báró Huszár Károlyné született gróf Nemes Mária tulajdonába jutott, kinek örököseitől azután a Pénzintézeti Központ 1916-ban kibérelte az egész épületet, majd pedig idők folyamán báró Huszár Károlyné örököseitől a tulajdonjog egy részét is megszerezte. Napjainkban is a Pénzintézeti Központ székházául szolgál. A hajdani Kemnitzer-ház, majd az Angol királynéról nevezett ház helytörténetének tárgyalása után, illetőleg tulajdonjogának ismertetése után nem lehet megemlítés nélkül hagyni a ház telkén állott északi rondella sorsát sem, mely valamikor Pest városának a védelmére szolgált. Az 1. számú telken állott északi rondellát az 1789 augusztus 13-án tartott pestvárosi tanácsülési jegyzőkönyv tanúsága szerint ebben az időben bontották le és árverezték el a kőanyagát. A rondellának a kocsmaház felé eső részét nem bontatta le a tanács azon okból, mert a korcsmaház átépítése tervbe volt véve s nem akarta a ház épségét a lerombolás által veszélyeztetni (. ... jedoch auf der Seite des daranstossenden Wirtshauses in solang nicht weggebrochen werden dürfe, bis mit der Veräusserung dieses Hauses die Veränderung erfolgen wird). Kikötötte azonban a tanács, hogy az új kocsmaház felépítésének rövid időn belül meg kell történnie, mert ellenkező esetben a rondella falmaradványait a régi épület kárára is le fogja bontatni. Az északi rondella tehát végleg a régi városi kocsma átalakítási munkálatai alatt semmisült meg s ezt az átalakítást még Hilmayer Mátyás végeztette. A lebontott rondella kőanyagát 516 köbölre becsülték, amiből árverés alá csak 344 köbölet bocsátottak, mivel a többi értéktelen törmelékké lett a bontás következtében. Az árverést báró Schilson helytartótanácsi tanácsos és kamarai adminisztrátor elnöklete alatt tartották meg. A kikiáltási ár köbölenként 3 forint volt, vagyis az összes kőanyag ára 1032 forintban lett megállapítva. Kemnitzer János 1050 forintért vásárolta meg a 344 köböl kőanyagot, mint legtöbbet ígérő. A vétel az ő szempontjából nagyon 115
