Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Rokken Ferenc: A hajdani Angol Királyné-szálloda és az első dunaparti sétány 112-123
előnyös volt, mert a lebontott kőmennyiség a saját telkén állott és így célszerűen felhasználhatta tervezett építkezéséhez, amelyet az 1789. évi árverési feltételek szerint négy éven belül végre kellett hajtania. A rondella pontos helymeghatározására legbiztosabb támpontot szolgáltat a »Pest-budai Almanach«-ban (61.1.) Pollenéig József által készített rézmetszet nyomán készült egykorú helyszínrajz. Ezt egybevetve a tanácsülési jegyzőkönyvben elmondott lebontási feltétellel, olyformán rekonstruálhatjuk a rondella helyét, hogy ahol az 1. számú telek, a városi kocsmaház telkének határvonalával találkozott, állott az északi rondella. Tehát az »Angol királyné« kávéház és szálloda teljesen a rondella területén épült fel és így ebből a szempontból is helytörténeti jelentősége van. Az »Angol királyné«-ról nevezett szálloda és kávéház történetével szorosan összefügg a Dunaparton levő úgynevezett Hangli-kioszk és a körülötte álló évszázados fák, melyek az első,pesti sétatér emlékét hirdetik ma is. Az 1789. évben kezdte meg a pestvárosi tanács a Dunaparton a fák ültetését közvetlenül a hajóhíd mellett azon célból, hogy ott sétahelyet létesítsen. A Iyeyrer József 1803-ban kiadott »Die Stadt Pesth und ihre Gegend« című művének 17. lapja előtt található kép már feltünteti ezt a sétányt és pedig pontosan a Kemnitzer-féle ház előtt s leírásában is ugyanígy jelölte meg annak fekvését (dem Caf feehause gegenüber ist eine kleine Promenade, die an das Donauufer stösst, mit Barrieren eingefasst, mit Ruhesitzen und einem Eiszelte versehen). Tehát ebben az időben már megvolt a fákkal beültetett területnek a sétányszerű jellege, mert padok voltak a fák alatt s egy üdítőitalokat kiszolgáltató bódé is állott ott, a mai »Hangli«-nak az elődje. Ezt a dunaparti sétányt (silvulae deambulatoriae ad pontem navalem) első ízben 1796. évi április 1-én adta bérbe a városi tanács Fischer Jakabnak 115 forint évi bérösszegért három esztendőre. A bérlet lejárta felé azonban 1798-ban már többen pályáztak Fischer Jakabon kívül a dunaparti sétány bérletére, mivel jövedelmező üzletnek bizonyult. Elsősorban Iyechner Ferenc 1798 július 28-án kelt beadványában kérte a bérletet a maga számára, aki ebben az időben a Kemnitzer-kávéház és szálloda bérlője is volt. (Unterzeichneter hat das Cafee-Haus sammt den Tracteur-Haus des Herrn Johann Kemnitzer gegen eine nahmhafte Jährliche Arenda in Pachtung genohmen. Int. a. m. 6242.) Rechner e kérelmében különösen hangsúlyozta, hogy nemcsak a nagyközönség igényeinek a kielégítésére fog törekedni, hanem legfőbb gondja a sétány ültetvényeinek az ápolása lesz ( ... als sich Bittsteller zur einzigen Sorge machen wird, das Publicum nicht nur gehörig zu bedienen, sondern die Promenade Selbsten in besten Stand zu erhalten und alles zur Verschönerung beitragen wird. Int. a. m. 6242.), amit könnyen megígérhet, mert a sétány közvetlen szomszédságában van és állandó személyes felügyelete alatt tarthatja az ültetvények gondozását. 1798 augusztus 1-én kelt kérelmével Kemnitzer János maga is pályázott a dunaparti sétány bérletére. Beadványában már a sétatér megnagyobbításának a gondolatával is foglalkozott és kijelentette, hogy ha hosszabb időre kapja bérbe a sétányt, akkor a meglévő ültetvények ápolásán kívül új és nemes fák betelepítését is hajlandó magára vállalni. A városi tanács azonban egyik ajánlattevő beadványát sem fogadta el, hanem 1798 október 29-én nyilvános árverést tartott a dunaparti sétány bérbeadására. A megtartott árverésen Kemnitzer János lett a legtöbbet igérő 270 forint felajánlott évi bérösszeggel, minek alapján 1799 116
