Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Rokken Ferenc: A hajdani Angol Királyné-szálloda és az első dunaparti sétány 112-123
A hajdani Angol Királyné-szálloda és az első dunaparti sétány. Pest városának a múlt században sok érdekes és szépen berendezett kávéháza és szállodája volt, amelyekben egyaránt megtalálta szórakozási helyét a társalogni vágyó polgárság és a mulatni kívánó ifjúság. K kávéházak fennállásuk hosszú ideje alatt nem egy esetben lettek nagy események keletkezésének színhelyei, a szállodák pedig sok hazai és külföldi közéleti egyéniségnek nyújtottak kényelmes otthont. Ilyen jellegzetes régi kávéházak közül való az »Angol királyné«-hoz címzett belvárosi kávéház és szálloda is, mely az összesek között a legcsinosabb és legelőkelőbb volt. Pestvárosi és külföldi emberek ezt látogatták legszívesebben, különösen a múlt század vége felé. Méltán hívja fel tehát figyelmünket arra, hogy kultúrhistóriai szempontból foglalkozzunk vele annál is inkább, mert a szépségével itthon és külföldön egyaránt híressé vált Angol királyné kávéháznak és szállodának a szabadságharc utáni időkben a mai Deák Ferenc- és Mária Valéria-utcák sarkán készült épülete még napjainkban is áll s most a Pénzintézeti Központ székháza. Pest városát a középkor végén a polgárság a Dunától a Dunáig széles körben húzódó és harcászati szempontból erős fallal vette körül, melyet a hathatósabb védekezés céljából még 12 kerek torony (rondella) és három városkapu beépítése által tettek biztosabbá. Az egykori városfal északi pontján, a Dunaparton levő ilyen rondella állott az Angol királyné épülete helyén s ennek a rondellának és a csatlakozó városfalnak a lebontása tette lehetővé az Angol királyné kávéház és szálloda megalapítását, amit nagyban előmozdított az is, hogy itt volt a pesti kikötő-pontja a két testvérvárost, Budát és Pestet összekötő hajóhídnak. A hajóhíd pesti részénél és az említett északi rondella mellett a Duna partján egy kis városi kocsma állott, melynek az volt a rendeltetése, hogy az átkelési helynél a hosszú utazásban elfáradt embereknek ételt és italt nyújtson. A pestvárosi tanács azonban nem volt megelégedve a kocsma jövedelmével s ezért elhatározta, hogy értékesíteni fogja az épületet a hozzátartozó 146 Q-ölet kitevő telekkel és kocsmáltatási joggal együtt. Az eladást még az 1789. év elején határozta el a tanács, ugyanis ekkor vétel céljából már felajánlotta az ingatlant Hilmayer Mátyásnak, az akkori bérlőnek, ki hajlandónak is mutatkozott azt 4000 forintért megvenni. A formaságok betartása szempontjából — mivel közvagyonról volt szó —• a tanács hivatalos árverést tűzött ki az ingatlan értékesítésére. Az árverés határnapja 1789 június 17-ike volt, azonban az árverezés a valóságban nem történt meg, mert a tanács már előzőleg elfogadta a Hilmayer Mátyás által felajánlott 4000 forint vételárat. Ez az esemény a 112
