Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Bánrévy György: A budai királyi palota újjáépítése III. Károly alatt 1-49
terjedelménél fogva is inkább csak az általános összbenyomást óhajtja érvényre juttatni. Érdekes a csonka épülettömbön még mintegy két emelet magasságáig felülemelkedő, négyszögletesnek ábrázolt széles, hatalmas torony, mely természetesen szintén tető nélkül, ki-kiugró romcsonkokkal mered a levegőbe. Kétségtelenül az úgynevezett Istvántorony romja ez. 9 ) Vízszintesen vonuló kettősvonal jelzi a torony körbefutó erkélyét, melyet Wening Mihály rézmetszete 10 ) mintegy háromszoros nagyságban domborúan mutat ki. E torony volt a bajorok 1686 augusztus 22-i rohamának célpontja : kő ott kövön nem maradt. 11 ) Kutatásunk tárgyát tekintve a romnak egész jellegét megadó és még mindig zömét képező Duna-felőli hosszanti főfal, a volt tetőgerincig háromszög-alakban felnyúló déli oldalsó főfal és az ennek megfelelő, a rajzon egészen feketén jelzett északi oldalsó főfal játsza a legfontosabb szerepet, mert ezekben felfedezhetjük a későbbi átmeneti palota zömének határfalait. Hozzájuk csatlakozik még egy északi irányban haladó hosszúkás tetőtlen falrész a várhegy nyugati, tehát a Dunával ellenkező irányban levő peremén, előtte »moschée«-nak jelzett minaret áll, mely hasonlóan a parton lent álló toronyhoz a rajz szerint szintén épen maradt. Úgy látom, hogy ezek az északi irányú külső falak szolgálhattak az újonnan épülő palota befejezetlennek látszó keskeny nyúlványszerű szárnyának alapjaiul. Ezt a lehetőséget úgyszólván egy, a visszafoglalást megelőző időből származó vagy egykorú tér- és látkép sem zárja ki, sőt a mai Krisztinaváros felé néző épületrész helyzetével mintegy igazolja is. Nem mond ellent e feltevésnek az egykorú térképek egybevetése sem azokkal a felvételekkel, melyek a palotát már átmeneti periódusában (1715—1749) elfoglalt helyzetében tüntetik fel. Ez utóbbiak közül mint legjobban áttekinthetőre, François Langer kétméteres budavári, azaz budai 1749-es helyszínrajzára (a budapesti m. kir. Hadtörténelmi levéltárban), vagy a bécsi Kriegsarchiv 1730-as vagy 1743-as térképére utalok. Egészen szembeszökő a két palotatörzs alakjának, helyzetének, de még kiterjedésének egyezése is, ha most Juvigny 1686-os térképére tekintünk. 12 ) Ugyanúgy kiemelhető, persze csak egészen nagyjából és igen nagy általánosságban az új palota jellegzetes formája az 1686 előtti alaprajzokból is, de egészen meglepő egyezéssel a bécsi Staatsarchiv-ban M. 140. jel alatt őrzött nagyalakú kézrajzból : »Plan de la Ville et Chateau de Bude en Testat qu'ils sont présentement en Janvier 1687.« Természetesen csak az épen maradt főfalrészek, vagy épen csak a fundamentum későbbi felhasználásáról lehet szó, hiszen más nem is maradt meg a régi palota egyes részeiből. Ami a palota környezetét illeti, Juvigny rajzán a bástyától északra fekvő és a várhegy magaslatától a Duna partjáig süllyedő lejtő valóságos földrengés képét mutatja. Formátlan görgetegek borítják a letarolt hegyoldalát, fészkükből kiszakított sziklákat és a magasból lezuhant épület-törmeléket vél a szemlélő a rombolás és pusztulás e vigasztalan képében felfedezni. Összefüggő falrészek csak a parthoz közel állanak ki itt-ott valamennyire a földből, a hegy pereméről leszakadó épületek kövei és téglái nagyobb pusztítást vittek itt véghez, mint maga a közvetlen ostrom. A tökéletes megsemmisülés — látjuk a metszeten a törmelékké zúzódott romhalmazzal szemben, mely a hegyoldalnak a bástya-négyszögön kívül eső részét borítja — a büszke palotát úgy amennyire mégis megkímélte : megmaradtak zömének alapjai és főfalai. 4