Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Bánrévy György: A budai királyi palota újjáépítése III. Károly alatt 1-49
Egy 1698-ban készült látkép, mellyel "L,. Fr. von Rosenfeld a Bécs és Belgrád közti Dunavölgy hadi térképét a várhegy dunafelőli teljes ábrázolatával diszítette, 13 ) sem nyújt vigasztalóbb képet, hiszen azóta nem történt semmi a palota helyreállítása körül, sőt, ha környezete nem is hever már romokban, melyeket lassan eltakarítottak, illetve új épületekhez használtak fel, maga a volt palota falai még rongáltabb állapotban vannak. Az István-torony romja már nem magasodik ki, a Dunára néző keleti főfalnak a tető pereméig ért vízszintes vonala eltűnt a beomlások, hatalmas csorbulásokra emlékeztető beszakadások szabálytalan cikk-cakkjában. Az idő vette át a pusztító szerepet, de a lakosság is segédkezhetett e műveletben kifejtve, széthordva és saját építkezéseihez használva fel a hozzáférhető falak anyagát. Azon nem szabad csodálkoznunk, hogy Rosenfeld rajza nem egyezik részleteiben a Juvigny felvételén látható rom arculatával, hiszen a rajzok kicsisége miatt mindkettejüknek meg kellett elégedniük az általános és legfőbb vonalak és síkok visszaadásával. De Rosenfeld képén is világosan és önmagától értetődően lép előtérbe a Dunára néző, ablaknyilásokkal szimmetrikusan ellátott két emeletnyi front, látszik mögötte a vele párhuzamosan haladó nyugati főfal belső fele és az annak folytatásaként körülbelül még egyszer a törzsépület hosszáig elnyúló falmaradvány a folyammal ellenkező oldalon. Megegyeznek tehát a látképek is egy CT" alakú falkomplexum feltüntetésében, amely természetes törzsét és alapját képezte az utána, következő építménynek. Majdnem kereken 30 esztendeig nem nyúlt építő, restauráló kéz a romokhoz, sőt ez a korszak tetézte csak a rongált épület pusztulását és talán nagyobb rombolást vitt véghez benne, mint a török keze és az ostrom. Egy adat szerint (Kropf L. : Chishull utazása hazánkban 1702-ben. Századok, 37. évfolyam 1903. 639. 1.) a századfordulón még nem volt az a romhalmaz, amelyről a későbbi híradások beszámolnak. Közvetlenül az újjáépítés küszöbén írja Prati Fortunatus mérnök, akit a magyar kamara 1714 szept. 1-én Buda helyszínrajzának elkészítésével bízott meg és aki egy évre rá már a megkezdett új építkezésben részt is vett,»dass an dem Schloss nur die blosse Rudera undt Stainhauf fen zu sehen seindt«. (Pratinak kamarai mérnökké 1715 február 21-én történt kinevezéséhez tartozó iratok a bécsi Hofkammerarchivban, Hung. 1715 febr. 21.) Pedig még mindig tele volt értékekkel és talán épen maradt egy-két földszinti vagy pincehelyisége is, mégsem élt 1686 után valóságos életet, hanem a romok halott álmát aludta. Az első lépés csak 1714-ben történik a — ha csak mintegy kísérletszerű és igazi befejezésre nem is került újraéledés útján. Regal Miksa Lajos várparancsnok ez év októberének végén, vagy novemberének elején tervet közöl a haditanáccsal a palota lerombolását és a köveknek az erődítményhez való felhasználását illetőleg. A haditanács november 10-én kelt válaszából az tűnik ki, hogy Regal a palota esetleges helyreállítására nem gondolt és egyedüli célja a lerombolt palotából nyert kőanyagnak az erődítmény építéséhez leendő alkalmazása volt. Meg is kérdezi a haditanács, hogy az egész palota, vagy csak egy részének lehordására gondol-e és nem lehetne-e egynémely falát és épen maradt helyiségét használható állapotban fenntartani: »In puncto abbrechung dassigen Schlosses und Verwendung der Steiner zu der fortification wolle man ihme nechstens die Entschliessung wissen lassen, indessen aber wäre zu berichten, ob Er das gantze Schloss, oder nur einen theill 5
